Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Mihez kezdjek magammal?...

Mihez kezdjek magammal? Légyszíves, olvassátok vegig, nagyon jól jönne pár vélemény.

Figyelt kérdés
Az a helyzet, hogy teljesen magányos vagyok. És meg is érdemlem, mert semmit nem teszek ezellen. Volt egy legjobb barátnőm, akit sokkal jobban szerettem, mint ő engem, és ez teljesen egyértelművé vált végül. Mindig én kerestem, én akartam vele találkozni (kb. 1,5 km-re lakunk egymástól), de mindig volt valami más dolga. Aztán beleuntam, nem kerestem, és bebizonyosodott, hogy ennek itt a vége, többé nem keresett. Öt nagykn szerettem, ő volt az egyetlen, akinek mindent elmondantam. Általánosban azt hittem, hogy tökéletes barátokat találtam, imádtam a sulit, imádtam őket, de ballagás után hiába kerestem őket, ők le se sz**tak engem. Barátom,párom még soha nem is volt, és ez lenullázta az onbizalmam, mert senkit sem érdeklek. Igen, emiatt tipikus tininek tunhetek, de ezek a tények. A szüleim szeretnek, de apukám elég erősen alkoholista, az anyukám pedig jobban szereti a nővérem, egyértelműen, de már ezzel nem untatok semmit. Gimnáziumban az osztalyomban a lányok (5-en vagyunk) borzasztó módon lekezeloek, mindegyiknél megtalasztaltam, és ezt biztosan nem túlzom el. Az a típus vagyok, aki nagyon felénk, gátlásos,de ha valakit megkedvelek, megnyilok, és ilyenkor a középpontban szoktam lenni. Másfelől mindenen bepanikolok, de már betegesen, már attól teljesen bepanikolok attól is hogy a buszon a sofőr nem fogja kinyitni a hátsó ajtót, hülye példa, de gyakran előfordul ez. Szóval elég érdekes ember agyok. Ahhoz meg, hogy máshol ismerkedjek, túl korlátolt vagyok, soha nem tudnám megtennkli, nincs hozzá elég onbizalmam. Már az nagy stresszt okoz, hogy kiválasszam, higy másnap mit vegyek fel, mert annyira érdekel mások véleménye. Szóval most ott tartok, hogy teljesen magányos vagyok, életemben először, mert eddig mindig mellettem állt a legelőször említett ex-legjobb barátnőm. Túlságosan a múltban élek, hiányzik az általános, mert akkor nrm éreztem magam egyedül. Ott tartok, hogy se párkapcsolatom, se igaz barátaim nem voltak még, és nem viselem jól. Mindig sírnék, mert az segítene, de már azt sem tudok. Az, hogy szomorú vagyok, az már mem pontos definíció, inkább üres vagyok. Semmi sem jelent már számomra igazi örömöt, mindig csak eszem, és caak otthon, a szobámban, egyedul érzem magam komfortosan, lelkileg biztonságban. Ne írjátok, hogy ismerkedjek, mert nem mehetek oda senkihez, hogy "szia, leszel a barátnőm?". Hobbim meg egyedül az olvasás,semmi más nem érdekel, sportokban szörnyű vagyok, és tényleg nem érdekelnének. Nem szeretek annyira sok ember között lenno, de ha lenne legalább 1 igaz barátom x vagy párkapcsolatom, az már jó lenne. Most inkább biztató szavakra lenne szükségem, véleményre. Köszönöm, ha végigolvastad, és válaszolsz.

2019. szept. 23. 22:56
 1/7 A kérdező kommentje:
Bocsánat ah elírásokért, nem figyeltem oda, nem olvastam vissza.
2019. szept. 23. 23:01
 2/7 anonim ***** válasza:
81%

Tul sokat foglalkozol magaddal azaz befelé nezel, nem kifelé.


Gyakorold pl buszon a para helyett hogy masokat nezel, probalod kitalàlni ki miket csinalhat az eletben.

Amig nem vagy nyitott masokra addig nem tudod öket "beengedni"sem.


A környezeted nezd, azon agyalj, reakciok-interakciok, vagy pl dicserj meg egy eladot, simogass meg egy cicàt, kifele nézz.


Helyezd àt a fokuszod magadrol

2019. szept. 23. 23:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/7 anonim ***** válasza:
Nem muszály az osztályban ismerkedni, ott az egész iskola. Nincs senki aki szímpatikus lenne a környezetedben?
2019. szept. 23. 23:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/7 anonim ***** válasza:

ha az bíztató szónak számít hogy hasonlítunk és az irományod alapján olyan aranyosnak tűnsz hogy talán ha járnék tanulni és egy osztályba lennék talán növesztenék heréket oda menni hozzád :D

nyugi, ezekkel semmi gond nincs, fiú ként magamra ismertem én is ebbe, de mások véleménye általán nem változhatsz meg, nem lehet az hogy egy ilyen aranyos lányt mint te, is beáll a sorba és kitűnő kis csitri legyen mint a többi. ők lenéző instacicák lehetnek, te pedig egy Normális Igazi LÁNY. Ők tanulhatnának tőled inkább, mint hogy te akarj megfelelni ilyen szennyeknek. Szinte pontorol pontra minden igaz rám is, csak fiúba, bár én nem járok közösségbe pont ezek miatt, mert meg ott is csak ezt a lekezelést kapnám amit te kapsz. Minden esetre ha egy random sorstárs sráccal akarsz beszélni aki megért, én itt leszek, várom hogy írj, és akárki aki hasonló helyzetbe van :)

18f

2019. szept. 23. 23:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 anonim ***** válasza:
52%

Ezen ellentétek feloldása nélkül: "Nem szeretek annyira sok ember között lenni, de ha lenne legalább 1 igaz barátom x vagy párkapcsolatom, az már jó lenne." és "egyedul érzem magam komfortosan, lelkileg biztonságban." nem fogsz tudni még csak a barát- és társkeresés felé vezető úton sem elindulni. Nemhogy találni vkit magad mellé.


Mivel tudlak biztatni? Hm. Gyí, b+, gyí!!!

2019. szept. 24. 06:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 anonim ***** válasza:
58%

Erre két dolgot tudok mondani.

1. Ha ennyire rossz miért nem mész pszichológushoz. Szerintem ő tudna neked segíteni ebben. Vagy beszéld meg édesanyáddal.

2. Tucatnyi ember érzi ugyanezt a te korodban és mégis mindegyik túléli a középiskolát. Szerintem rendbe fog jönni minden nálad is. Adj időt a dolognak.

Senki nem viseli jól a változást. Az ember már csak ilyen.

2019. szept. 24. 23:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 anonim ***** válasza:
77%

A 2# válaszolóval teljesen egyetértek. Meg ne várd annyira, hogy pasid vagy barátaid legyenek, (pasi meg egyelőre végképp ne, mindjárt el is mondom miért), csak légy laza, és menj oda hozzájuk, akikkel szeretnél ismerkedni. Add önmagadat, légy őszinte és nyugodtan elmondhatod nekik, hogy kicsit ideges vagy, mert kevés önbizalmad van. Majd úgyis beindul a beszélgetés, aztán ha úgy alakul, kialakul egy barátság, ha mindketten szimpatikusnak találjátok egymást. Ha meg nem sikerül, nem kell elkeseredni, majd ismerkedsz mással.


Tudod mi a legrosszabb, amit csinálsz? Hogy azt mondod magadnak, hogy nincs önbizalmad, és biztos vagyok benne, hogy erre nem egyszer gondolsz. Ezt hagyd abba, mert ez nem fog segíteni. Inkább mond azt magadnak, hogy menni fog, meg tudom csinálni, ügyes vagyok. Eleinte persze nehéz, de ha rendszeresen ilyen pozitív szavakat mondogatsz magadnak, az igenis segíteni fog, és egy idő után észre fogod venni magadon, hogy jó irányba változol. Nem tudom, hogy mennyi idő, mire észreveszed, hogy pozitívabban gondolkozol, szerintem ez emberfüggő, de a lényeg, hogy NE add fel. Én magamon bő másfél év alatt észrevettem, hogy már pozitívabban gondolkozom, de én nehéz eset vagyok, ezért nem is megy mindig, és sokszor facom tele van mindennel, és csak a negatív dolgokon kattogok. DE érzem a változást pozitív irányba, mert ilyen szavakkal dícsérem magam.


Nem kell idegeskedni, hogy nem fog menni. Ha tényleg belefutsz ilyenekbe, hogy nem tudsz beszélni, nincs téma, nem megy a barátkozás, akkor egyszerűen csak nem illetek egymáshoz. Tovább kell állni, és keresni az igazit.


És hogy miért ne várd, hogy pasid legyen? Mert ha megszereted, akkor nehezen fogod viselni, hogy hiányzik, és vele szeretnél lenni. Én azt látom, hogy nem érettél még meg egy kapcsolatra, és ha így kezdesz bele egybe, az nagyon visszaüthet rád, ha rosszul alakul. Ezzel várj még, ne rontsd el ezzel az egyik életszakaszodat. Nincs időm tovább folytatni, de a lényeg, hogy ügyes és nagyszerű ember vagy. Menni fog, képes vagy rá! Nem adhatod fel! <3

2019. szept. 25. 02:50
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!