Mi lesz velem idős koromra ha nem lesz feleségem, Nem lesznek gyerekeim és nem kerülök be öregek otthonába mert telítve lesz?

#20 (és kérdező): Azt hiszem, nagyjából tudom melyik régi honlapra gondolsz. Le voltak írva a lehetséges öngyilkossági módszerek és alatta vagy talán egy másik hozzátartozó oldalon lehetett hozzászólásokat írni. Erre gondoltál? Te ott írogattál annak idején? Úgy emlékszem nem nagyon szólogattam hozzá, talán csak egyszer vagy kétszer, viszont rendszeresen olvasgattam a hozzászólásokat, emlékszem volt olyan bejegyzés ami még könnyekre is fakasztott. Valamivel fiatalabb vagyok nálad, ezért egy másik helyen voltam inkább többet, ha mond Neked valamit az L betű és utána a piros szív, akkor nagyjából tudhatod mire gondolok. Azért az sem volt teljesen piskóta, pláne, hogy az első időszakban a regisztráció nem volt életkorhoz kötve. Amit fentebb írtam (ami le lett pontozva), nem arról szól, hogy a kérdezőt vagy bárki más bántani akartam volna vele, szerintem félreértettétek. Jó, a stílus nem volt a legszerencsésebb, de hatékony akartam lenni. Pont azt akartam mondani, hogy senki ne adja fel, még akkor sem ha elmúlt 50 éves. Az élet mindig tartogat váratlan meglepetéseket, a kedves kérdezőnek és Neked is, ha fiú vagy ha lány. Ehhez azonban élni kell, ha nem mész ki az életbe, nem veszel részt benne, akkor nem adod meg annak az esélyét, hogy rádtaláljon a vakszerencse. Ebben az esetben persze, hogy nem fog sikerülni. Az öngyilkosság nem megoldás semmire sem, pont hogy utána már esélyed sem lesz arra, hogy lehetőséged legyen megoldani a problémáidat. Vagy ha az öngyilkosság nem sikerül, akkor mégrosszabb lesz a helyzet. Egy fokkal talán jobb csak simán depressziósnak lenni mint mozgásképtelenség miatt ágyba kényszerítve, gépekre kötve depressziósnak lenni – azért nem kicsi a különbség. Fiatalon abszolút nem kell élve eltemetni magadat, hiszen előtted áll még a komplett élet, hülyén hangzik, de akkor is így van. Tudom, hogy nem könnyű... Igen, egy kis erőfeszítéssel valóban túl lehet lépni majdnem mindenen. Szerelmi bánaton és önbecsülési problémákon is, meg még rengeteg hasonló dolgon, most hirtelen ez a kettő jutott csak eszembe. Ötven évesen sem aggastyán még valaki, aggastyán valaki 80 évesen, addig meg még elképzelhetetkenül sok víz lefolyik a Dunán, rajt aprócska hajókon szép szőke, hullámos hajú tengerészlányokkal aki dél felé igyekeznek. Ne az életkor legyen az ami meghatározza az életeteket, hanem az, hogy mindig legyen valami, amiért érdemes megemberelni magad. Nem kell feltétlenül nagy dologra gondolni, kezdetnek néha az is elég, ha lemész sétálni egyet az utcára és megiszol egy nagy adag forró csokis kávét aminek a papírpoharára a barista lány ráírja a nevedet. Én is így kezdtem valahogy, lehet most pénteken is inni fogok egyet, ki tudja...

Nem, én nem is láttam ezeket az oldalakat, csak olvastam róla. Nem emlékszem, hogy egyáltalán megpróbáltam volna rákeresni.

Amiatt, ne aggódj, hogy nem kerülsz be.