Így van értelme tovább élni? Egyre jobban erősebb az érzés bennem, hogy minek éljek jobb lenne meghallni.

Egy szerencsétlen 24 éves lány vagyok aki ronda, béna mindenben. Hiába a diplomám, a nyelvvizsga, mesterszakon tanulok nrm találok állást. 1.5 év alatt tényleg több száz állásra adtam be jelentkezést, voltam állásbörzéken és semmi. Egyedül a közfoglalkoztatottnak vagyok jó de sokszor oda sem kellek már. Diplomával voltam utca seprő 4 hónapot. Nincs párom sem, itthon emiatt csak bántanak. Mindenben a testvéreimet sztárolják. Mindkettő sikeres, tanulnak párjuk van, egyiknél baba is lesz. Nagyon családi vacsorán jelentették be, de hozzátette anyám, jól nézzem meg az ultrahang képet ilyenem úgy sem lesz.

Imádok olvasni de a könyveimet elkell adnom mert semmi pénzem sincs. Tesco árufeltöltő állásról is elutasítottak. Jó lenne nagyobb városba költözni de miből? Tisztasági betétre és még antibiotikumra mert beteg vagyok sincs pénzem nem hogy lakásra a foglalóra. 76 ezret kapok havonta abból 50 et lekell adnom a családnak ami marad abból élek.

Azt érzem nincs miért élnem, akikben bíztam, szerettem őket cserben hagytak. Arra kellek itthon hogy mossak főzzek takarítsak. Ha nincs minden kész és napi szinten takarítva akkor anyám képes megütni is. A testvéreim gonoszak, lejáratnak mindenki elött. Karácsonykor azzal hogy bátyám küldözgette a linkeket hogy kötessem el magam, ilyen embernek mint én ne legyen gyereke. De hogy is lenne mikor se párom se semmim. A szegénységre meg ne is szülnék.

Ezt még elviselem mert nem tudom mit tenni ellene. De az, hogy nem találok munkát borzalmas. Ott a végzetségemhez illő munka, erre felvesznek olyat akinek még az érettségije sincs meg a vízügyi hivatalban, nem is értem hogyan. Nincs érettségije sem. Vagy a polgármesteri hivatalban is, ott is volt állás erre szintén egy olyan csaj került be aki osztálytársam volt, bukott az érettségin.

Rengeteg minden felgyűlt bennem. Karácsonykor kaptam egy tofifi bonbont anyáéktól mindkét tesóm meg okosórát és a párjaik is. Karácsonyi műtermi fotózásra sem hívtak el.

Annyira sok ez az ami velem történik hogy nem bírom. Öngyilkosságokhoz vezető történeteket olvasok, erre keresek ötleket. De közben félek is mi lesz a halál után. Annyira rossz így.