Bajt kavartam régen, emiatt elhatároztam hogy nem barátkozok többet hogy megóvjam magamtól az embereket?

Nagyon enyhe autisztikus jegyekkel élő férfi vagyok. Asperger szindróma legenyhébb esete, az orvosok diagnosztizálták még gyerekként.

Már általánosban kezdődtek a bajok. Kinéztem magamnak valakit akivel barátkozni akartam és ráeröltettem magamat, miközben azt hittem kölcsönösen barátok vagyunk. Ez abban is látszott, hogy napi szinten jártam át a “barátomhoz” de akkoriban nem esett le hogy már szó szerint bújkál előlem, meg az sem hogy ő egyszer sem keresett. Mindenkinek azt mondtam hogy ő a legjobb barátom. Középiskolában ez átcsapott abba, hogy azt hittem nekem mindenki a barátom, úgy is viselkedtem, azt hittem mindenki szeret engem. Közben nem esett le, hogy végig egyedül ültem legelöl a padban, míg az összes fiú hátul együtt. Soha nem voltam meghívva sehova! Egyedül jártam el szórakozóhelyekre ahol kéretlenül odacsapódtam emberekhez akiket a barátaimnak képzeltem. Aztán leráztak persze. Semmi nem esett le akkoriban, magamat egy népszerű embernek gondoltam. Az érettségi utáni buli miatt bukott ki az igazság, úgy szervezték hogy engem tilos meghívni! Tilos megemlíteni előttem! Aki megszegi az nem mehet. Volt egy rendes srác aki mégis elmondta nekem meg azt is hogy engem mindenki utál mert olyan furcsa vagyok. És azért is utálnak mert ezt nem veszem észre és jófejeskedek velük azután is. Azt is mondta, hogy sokszor keverem a sz@rt. Látják hogy nem tudatosan, de nagyon sokszor nem veszem a lapot és emiatt kics&szek másokkal. Pl nem lépek le ha úgy adódik, olyanokra tapadok rá akik nem kiváncsiak rám, félreértek dolgokat, bekavarok mások csajozásába. Mondott példákat is és akkor esett le hogy tényleg igaza van! Nagyon sok embernek keresztbe tettem! Akkor elhatároztam hogy a furcsa viselkedésemet nem erőszakolom rá többet másokra. Az egyetemet tök egyedül csináltam végig és azóta sincsenek barátaim vagy közeli emberi kapcsolataim. 27 leszek nemsokára. Nem rég valami miatt el akartam kezdeni barátkozni valakivel mert azt hittem kölcsönös. Aztán a sokadik alkalommal amikor odamentem kezet fogni és beszélgetni nem nyújtotta vissza a kezét és többet nem is nézett rám. Valószínűleg a hülye témáimat mondtam neki amik nem is érdekelték és nem vettem a lapot hogy lerázna.

Ismertek ilyen furcsa embert mint én aki nem illik bele a társadalomba, nem tudja magát megértettetni senkivel? Akit zsigerből furcsának tart mindenki és elkerül? Legutóbbi furcsa dolgom hogy elkezdtem köszöngetni és bemutatkozni az utcabeli szomszédoknak. Elég furán néztek rá. Azt hittem hogyha ők is kutyát sétáltatnak (van egy franciám) meg én is akkor illik barátkozni.