Hány évesen voltál már öngyilkos és miért? Elmesélnéd?

Én egyáltalán nem akartam maghalni. De enni sem. Vagyis nem tudom, hogy mit akartam, de semmit nem csináltam, ami az élethez kellett. Aludni alig, enni szinte napokig egyáltalán nem, utána is csak pár falatot, aztán megint nem... Egyik reggel arra keltem, hogy el vagyok szürkülve és nem tudok kikelni az ágyból, akkor vittek kórházba. A belső szerveim kezdtek leállni.

Azokban a napokban levélszám ettem az altatót, törtek a körmeim, csomókban hullott a hajam, ájuldoztam és 42 kiló voltam (170 cm)... Meghalt a párom és úgymond kicsit utánahaltam. De mikor azt láttam, hogy a kórházban konkrétan az életemért küzdenek már és tolják belém infúzión meg gyomorszondán keresztül a dolgokat, akkor valami átkattant és együttműködtem.

Életem legfájdalmasabb 2 éve volt.

13 évesen volt öngyilkossági kísérletem.

Nagyon depressziós voltam. Folyamatosan zaklattak az iskolában. Megaláztak, mindent megtettek azért hogy megkeserítsék az életemet.

Anyám nem engedte meg hogy iskolát váltsak, mert fizetni kellett volna a bejárást, és "úgyis ez lenne ott is majd".

Nem voltak barátaim, elmarták tőlem mindet.

Nem sikerült a kísérletem, de annyit elértem vele hogy magántanuló lettem. Csak félévente kellett bejárnom vizsgázni minden tárgyból. Otthon tanultam, úgy ahogy akartam. Jobb volt utána a helyzet, nem kellett találkoznom a sok r0hadékkal.