Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Emberek » Magány, egyedüllét

A kérdés

Jobb lenne feladni mindent? Nem szeretnék öngyilkos lenni, de mostanában sokszor elgondolkozom hogy mi lenne ha vege lenne mindennek. (Bôvebben lent)

A férjem egy hónapja elköltözött és 8 év után életemben elöször egyedül maradtam. Tinédzser szerelem volt ez és a szülöktől rögtön vele éltem. Sokat hibáztam én is ő is a kalcsolatunkba. Bántottuk egymást de a szeretet mindig rendíthetetlen volt. Egészen eddig. Vissza szeretém kapni, de ő már nem akar velem lenni. A váló keresetet is megkaptam már. Amit jelenleg a szívem és az agyam nem tud feldolgozni. Ilyen fájdalmat es magányt sosem éreztem még. 3 hétig nem volt munkám augusztusban, most már talàltam de fizetésem nincs így pénzem se. Konkrétan lassan kajára sincs. A családom nem akarom terhelni a gondjaimmal, a barátaim meg nagy ívben elkerülnek mióta se pénzem és nem vagyok boldog a nap 24 órájában. Próbálkozok jól érezni magam, de egész nap arra vágyok hogy haza menjek és aludjak. Addig legalább semmi nem fáj. Nem tudom mit kezdjek a magánnyal és a fájdalommal ami lassan már fizikai fájdalom. Amikor azt hiszem hogy a szívem nem törhet apróbb darabokra és a lelkem nem szakadhat még jobban szét akkor jön valami ami még rosszabbá teszi a helyzetem. Ahogy hazaérek sírok mint egy ovodás amíg el nem alszok. Volt bárki hasonló helyzetben? Én nem sajnálatot várok es tudom h vannak nagyobb tragediak az eletben de szamomra most ez a legnagyobb es mar ugy erzem lassan bele halok😔 hogyan hesegettétek el az ilyen gondolatokat? Milyen kiút létezik?

Keress kérdéseket hasonló témákban: élet, depresszió, fájdalom

  szept. 11. 18:42  Privát üzenet  

A válaszok
Most gyászolsz, és ennek idő kell. Nekem a Feleségem meghalt egy balesetben, én nyugtatókat zabáltam, és ittam, mint a gép, de ezt nem ajánlom. Szerintem csak hagyd, hogy teljen az idő.

A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 73%-ban hasznos válaszokat ad.
# 1/8Időpont szept. 11. 18:49 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Szia! Ha gondolod írj nyugodtan, és beszélhetünk. Megpróbálok segíteni, ahogy tudok. :)

A válaszíró 82%-ban hasznos válaszokat ad.
# 2/8Időpont szept. 11. 18:50 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Az életed más pontjait próbáld javítani. Egy szakítás baromi szar, pláne ha komoly volt a kapcsolat, de az életnek ezernyi más területe van, és ha párat megjavitasz, akkor nem érzed majd annyira kilátástalannak a hekyzetedet.


Barátaid vannak? Ha vannak, erősítsd velük a kapcsolatod, ha nincsenek, akkor keress hobbit, járj társaságba, és szerezz néhányat.

A hobbik egyébként azért is jók, mert hatalmas oromforasok, és sokat tudnak adni az életedhez.

A munkahelyed lassan a napi rutinod része lesz, szóval az is segít majd,de ha tudsz, nezelodj, hátha van olyan munkahely, ami tényleg vonzó számodra.

A csaladodhoz meg nyugodtan fordulj, ha másért nem, lelki támogatásért, és tarsasagert. Nem akkora teher nekik melletted állni nehéz időkben, mint az, ha tényleg depressziós leszel, vagy ha véget vetsz az életednek.


Ha kialakitod a saját, önálló életedet, akkor könnyebb lesz. Nem fog minden sebet begyogyitani (arra csak az idő képes), de erőt ad.



A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 76%-ban hasznos válaszokat ad.
# 3/8Időpont szept. 11. 18:57 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy. Még csak egy hónap telt el, érthető, hogy a gyász kellős közepén vagy, ez sajnos egy darabig még így lesz, de hidd el, hamarosan elkezd csillapodni és kicsit jobban leszel. Ahogy kiveszem a soraidból, még sosem voltál egyedül, nem tanultad meg élvezni az egyedüllétet. Ez egy tökéletes alkalom lesz arra, hogy ezt bepótold. Ne szégyellj segítséget kérni a családodtól, ha ismernek úgyis tudják, hogy baj van, ha magadban tartod a gondjaid azzal nem kíméled meg őket, csak még jobban fognak aggódni és közben te is becsavarodsz. Ne tedd ezt se magaddal, se velük. Sajnálom, hogy a barátaid ebben a helyzetben hátat fordítottak neked, sajnos kiderült, hogy nem igazi barátok, de felnőttként sem lehetetlen új barátságokat kötni, nekem is sikerült. Amikor kisírtad, kitomboltad magad, akkor azt javasolnám, hogy foglalkozz önismerettel, fókuszálj magadra, a vágyaidra, a terveidre - ha nincsenek, álmodozz, ha reális az álom, akkor álom helyett legyen ez a következőp célod. Kisebb dolgokkal kezdd, ezek a sikerélmények emelni fogják az önbizalmad és talán akkor nagyobb dolgokba is bele mersz majd vágni. Első körben az anyagi helyzeted kell rendberaknod, de ahogy látom, ez már sínen van. Amint megteheted, próbálj ki új hobbikat, utazz el valahová egyedül, ahová mindig is el akartál jutni, feszegesd a határaid. Ha társas hobbit találsz, amit élvezel, akkor tudsz olyan csoportokat keresni, ahol ezt együtt tudjátok űzni, az is lehet, hogy új barátokra lelsz és lesz kivel kimozdunod.

Kitartást kívánok, ha szeretnél csak úgy valakivel beszélgetni, írj bátran.



A válaszíró 83%-ban hasznos válaszokat ad.
# 4/8Időpont szept. 11. 18:57 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Tudjátok most jó értelemben de megmosolyogtatott hogy írtatok. Jól esik a lelkemnek hogy gyakorlatilag idegen emberek ha csak egy fél percnyi gépelés erejéig is de itt vannak 🙂

# 5/8Időpont szept. 11. 19:03 Privát üzenet

ha ennyire rendíthetetlen volt a szeretet, akkor mégis miért lett vége?


könnyebb feladni és elmenekülni, de azzal nem oldódik meg a dolog

a friss sebek nagyon fájnak, de idővel jobb lesz meglátod



A válasz 37%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 72%-ban hasznos válaszokat ad.
# 6/8Időpont szept. 11. 19:15 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Szia! Engem tavaly áprilisban hagyott el. Elvált tőlem. Ugyanezt éreztem, mint te. Nem lehet ezt csak úgy túlélni. Én másfél év után is depressziós vagyok. Állandóan az együtt töltött időre gondolok és sírok, hogy miért kellett így alakulnia... Remélem neked könnyebben megy majd, ezt a szenvedést, a halál utáni vágyat, amit én érzek, nem kívánom az ellenségének sem. Sok mindent megpróbáltam, hogy jobb legyen, de nem lett az. És igen, én is csak arra vágyom és vágytam hogy aludhassam, addig sem éltem a jelenben. Tudod, mindenkinek van keresztje, de vagyunk néhányan, akik kicsit nagyobbat, nehezebbet kaptunk.

A válaszíró 61%-ban hasznos válaszokat ad.
# 7/8Időpont szept. 13. 20:51 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Rejtvényjáték 728x90
Előző vagyok. Én semmiben nem találtam boldogságot. Új hobbi, akkor arra gondoltam, hogy de minek, ha nincs kivel megosztani a boldogságot. Jobb munka? Minek ha már senki nem vár otthon azzal, hogy büszke rám...és így tovább. Semmi se jó, ha egyedül vagy...

A válaszíró 61%-ban hasznos válaszokat ad.
# 8/8Időpont szept. 13. 20:55 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése



Kapcsolódó kérdések
Ha senki nem szeret és fáj ha mindent megteszek valakiért akit szeretek és ezért csak a bántást kapom, jogosan gondolkozom el azon hogy öngyilkos leszek?
Több ember lenne öngyilkos ha nem lenne alkohol?
Szerintetek azok közül, akik ezen az oldalon öngyilkossággal kapcsolatos kérdést tettek fel, hányan ölték meg tényleg magukat?
Barátnőm öngyilkos akar lenni, mit tegyek?
Ha öngyilkos lennék, akkor azzal saját magamon kívül senkinek sem ártanék, ugye?
Öngyilkos gondolataim vannak, amiért elrontottam az életem?

Kérdések az Emberek rovatbólKérdések a Magány, egyedüllét rovatból








Minden jog fenntartva © 2019, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!