Azok a nők akik azt mondjak vagy tudjak magukról, h bun rondák, azok miért nem merészebbek?

"Egyszoval hazudgalnak"

De te tényleg nem érted, amit magyarázok? Szerinted sírva alád kéne feküdnie valakinek, aki nem talál vonzónak?

"Soha nem mondanám egy nőre hogy csúnya, de aki engem elutasított az valóban az mások szerint. Mégis nagyképű volt velem. Akkor hogy van ez?"

Tehát akkor egy csúnya nő nem lehet nagyképű? Mert neki "viselkednie kell", mert kompenzálnia kell a külsejét? Legyen kedves, és örömmel szopkodjon, örüljön, hogy van, akinek megteheti ezt a szívességet?

"Egyutt lennek egy bun rondaval ha hagyna"

HA HAGYNÁ. Tehát neked ennyi kell, hogy egy nő becsukott szemmel, összeszorított fogakkal HAGYJA MAGÁT, mert neked csak az számít, hogy punciba dugd a farkad, szép nőt nem kapsz, lyuk meg a rondákon is van.

Kedves kèrdező, nem tartom magam szépnek és a legtöbb ember sem tart annak, de 5 évesen merész voltam: barátkoztam meg jàtszottam a többi gyerekkel.

Aztàn pàr esemèny ràvilàgított a csúnyaság hàtrànyaira és a te definíciód szerint "nem vagyok merész" vagy "gyàva lettem" hiszen màr nem èrdekel a pàrkapcsolat úgy mint tèged.

Nem voltam cserfes miután minden szarral dobáltak, miután sosem szólítottak a nevemen, miután a legmocskosabb szivatasokat kaptam.

Nem voltak nagy remènyeim a pàrkeresès terén miutan naponta szembesítettek a fejem szabàlytalansàgaival és a hátam természetellenes ívével.

Paranoid lettem miutàn hazàig követtek és halàlos fenyegetéseket kaptam (egy àtlagos kertvàrosban, vàltozatos etnikumú és anyagi hátterű elkövetőktől).

Nem akartam ismerkedni miután egy fiúbaràtom közölte (bókként), hogy talàn egyszer valaki meg tudja szokni a fejem.

Sokkal később megismertem valakit akinek mèg az enyèmnél is kevesebb önbizalma volt, úgyhogy "beèrte velem" - a baj csak annyi volt, hogy rohadtul nem passzoltunk össze és a kapcsolatom teljes ideje alatt szorongtam.

Aztàn beleszerettem egy lànyba... és tudod mi törtènt? Nem mondtam meg neki.

Nem mondtam meg neki, mert màr nem volt erőm és tartàsom hozzá. Tudtam, hogy mit szólna a dologhoz, és azt is tudom hogyha esetleg szerelmes leszek újra bàrkibe, akkor inkàbb veszek pàr doboz sört és kialszom, mert csak teher vagyok annak akinek a legjobbat szeretnèm, és mert egyszerűen kèptelen lennèk megint szembenézni a tényekkel. Sokkal könnyebb volt kerülni vele a talàlkozàst.

Nem vagyok "merész" mert ha 10+ embertől kèrdezed azt, hogy "Összejönnètek egy SZERINTETEK CSÚNYA fèrfival/nővel?", akkor vagy "nem" a válasz, vagy a "mindenkiben van valami szèp" jellegű közhely (mert a jót összemossàk az esztètikummal az àjtatossàg jegyèben). Ès ebben senki sem hibàs.

Gyàvànak tarthat bárki, mert nem jövök össze egy öreg csövessel akinek hàrom foga van és erősen alkesz (hiszen ő lenne "velem azonos kategóriàban"), de inkàbb meghalok egy sötét cellàban, minthogy akár az ismerkedès gondolata àtfusson az agyamon, mert undorodok tőle. De az èlet igazsàgos: mindenki màs is így érez iràntam, ha egy lègtèrbe kerülök velük.

És nem vagyok, "közvetlen" sem mert nem fogok kèpet küldeni, meg nem fogok több részletet elàrulni az èletemből. Mert van egy tucat csúnya ember rajtam kívül, aki èrti miről beszélek, meg vannak olyanok, akik kièhezettségükben a "csúnya nős felhívàsokkal" igazàból az önbizalomhiànyos ès stílustalan 4-es (de inkàbb afölötti) nőkhöz közelítenènek. Néha még fel is magasztaljak magukat, hiszen "ők segítenek valakin" akinek CSAK MIATTUK van párkapcsolata, hiszen màs nem hegesztenè őket".

Igazából az èlet sokkal több mint egy pàrkapcsolat, tök jó sorom van mióta nem görcsölök ezen. Egyedül is jó lenni, meg az is jó lesz ha talàlok valakit, aki nem a 0 önbizalma miatt meg a hülye sztereotípiàk miatt közelít, hanem egyszerűen csak megszeretjük egymást és összejövünk. Addig meg marad a hobbi és a haverok.

(Ja és nem egèszen ide tartozik, de a traumák a szemelyiséget is negatívan befolyàsoljak, ha a nőknek nem is hiszel nézd csak meg azt a sok "jófiút" a kategóriàban, akik nem is értik miért barmok. Én még a szerencsèsek közè tartozom, mert èszreveszem a szemèlyiségem hibàit ès legalàbb azon tudok szépen-lassan vàltoztatni.)

TL;DR

Nem mindig jó belefutni valamibe ami könnyen jön és ritkàn esik meg: és én is tapasztalatból beszélek.

Középkorú/N - nem kèrek privátot

Hol írtam, hogy feladtam? Azt mondom, hogy vàltoztak az ismerkedési szokásaim és jól megvagyok ahhoz hogy ne kelljen tepernemem egy párkapcsolatért, és elèg traumàm volt ahhoz hogy óvatosabb és zàrkózottab legyek másoknàl. Ha lesz valakim az tök jó, ha nem lesz az is jó, én nem fogok hülyèt csinálni magamból, meg az időmet vesztegetni mert valaki szerint " ő nem lenne ilyen meg olyan".

Nem arról van szó, hogy "egy fickó szemét volt, az összes ilyen" - hanem arról hogy annó az első adandó alkalommal belementem egy kapcsolatba amibe lehet, hogy nem kellett volna, úgyhogy most sokkal jobban megvàlogatom, hogy kivel ismerkedek. Ha már előre tudom milyen problémàk lesznek x hónap múlva (mert voltak jelek csak nem èrdekelt) tök felesleges belemenni.

Miért ismerkedjek vadidegenekkel ha nekem az most csak egy plusz stresszforrás, és nem èrzem azt, hogy most tudnék adni valamit egy kapcsolatba? Hogyha akad valaki aki könnyen meglenne, de nyilvanvaló, hogy csak az alacsony önbizalma és a nőhiánya miatt nyit felém, azzal miért ismerkedjek, mikor van arról tapasztalatom, hogy egy erre az elvre èpülő pàrkapcsolat kudarcra van ítélve?

Ha làtom, hogy "bepróbálkozik" nàlam egy 4-es fickó, mert magànyos, de én 2-es vagyok, akkor egyaltalàn etikus vesztegetnem az idejèt, vagy etikis-e tőle, hogy nem szeret, de azt hazudja, mert depressziós és azt hisz, hogy nem lesz màs? Hogyan tudnak a hozzád hasonló urak garantàlni valamit, ha nem ismernek, nem láttak rólam képet, de màr most is tiszteletlenek, (mivel a kèrésemet nem veszik figyelembe) és türelem helyett inkàbb érzelmi manipulacióval próbàlnak ismerkedésre kèsztetni egy olyan embert, akinek àltalàban több időre van szüksège ehhez mint egy àtlagos lànynak ("küldj kèpet, hiszen nem leszel nyitott ha nem adsz esélyt; "leírtad, hogy jól érzed magad, de hazudsz mert..." [mert csak hazudhat aki ezt írja, hiszen az adott szemèly nincs meg jól egyedül és el sem tudja képzelni, hogy ez lehet màskènt]; "azt mondom màs vagyok, de màr a kèrdésben a màsik felet vàdolom mert valami nem jön össze"; "akkor is te vagy vàlogatós, mert nekem van egy ideológiam ami szerint nem lehet igazad"...).

Tudom, hogy ronda vagyok, de talán szerethető is - bàr ezek az adottsàgok nem a legjobbak az internetes ismerkedèshez, mint írtam: sokkal jobb èlőben ismerkedni, olyan közegben ahol lassan van alkalmuk megismerni és hozzászokni a külsőmhöz, és nagyobb a valószínűsége annak, hogyha itt kèpet küldök valakinek az viccoldalon landol (ezzel nem azt mondom, hogy te ezt megtennéd, hanem azt, hogy egy csúnya embernek ezzel a kockàzattal szàmolnia kell).

El kell fogadnod, hogy a traumatikus èlmènyek és a negatív hatàsok introvertàltabbà tesznek bàrkit. Pl.

ezért van az, hogyha egy sràcot 1000 làny elutasít, akkor az 1001-hez màr nem mert úgy odamenni. És ilyenkor keresi a hibàt magàban valaki és vàltoztat - ami tök természetes és hasznos lehet - meg ilyenkor kezd el idióta ideológiàkat gyàrtani ("minden nő/férfi szemèt, mert felszínesek/aranyàsók/a farkuk utàn memnek..."), mert jobb sajnalni magát, mint szembenèzni azzal, hogy neki bizonyos dolgokat nehezítő problèmàja van.

"Vagy megis jönnek azok az elvarasok lanyok? "

Na arra az aspektusra meg ki sem tèrtem, hogy az elvàrások és az adottsàgok nem mindig vannak arànyban: egy kövér meg igènytelen fickó akarhat vékony és igènyes barátnőt, meg egy patkànyfejű elhìzott nő is akarhat egy kigyúrt jóképűt, de azért azt làssuk be, hogy JÓVAL nehezebb dolguk van összejönni valakivel aki ilyen. Ami nem gond, mert ezek az emberek leginkàbb "magukkal csesznek ki", vagy vàltoznak idővel, vagy kikerül közülük a 0.00001% akinek összejön amit szeretne. Senkinek nincs abba beleszólàsa, hogy kinek mi tetszen, és sosem èrtettem azokat az embereket akik beleszólnak, vagy megbélyegzik azokat akik ilyenek. Szerintem mindenkinek joga van eldönteni mit szeretne, amíg ezzel màsnak nem árt. Olyan ez mint mamahotelezni, mert Rózsadombon nincs pènze luxus apartmant venni. Szerintem logikátlan, de ha senkit nem zavar az életvitele akkor miért ítèlkezzek? (hacsak nem ingatlanos vagyok, aki mindenkèpp rá akar sózni az emberre valamit....)

TL;DR

Vagy nem érted/nem olvastad el amit írtam, vagy direkt csúsztatsz mert szeretnèd ha ràdírna valaki: ebben az esetben igazàból te nem csak "nyitott vagy az àtlagon aluliaknak is", hanem pontosan olyan türelmetlen ès makacs vagy mint azok a "jófiúk" akiket az előző vàlaszban példànak hoztam fel.

Ja és mindenki azzal jön össze akivel akar.

#28-as

Közèpkorú/N - nem kérek privàtot