Mit kezdjek a folyamatos magány érzésével?

Egy középiskolás lány vagyok, kollégista. Folyamatosan emberek között voltam, de így is rohadtul magányos voltam. Mostanában kezdett helyrejönni, de ma ki kellett költözni végleg, mert mint tudjátok digitális oktatás meg ilyenek. És látom előtt hogy meg fog szakadni a kapcsolat arra az időre a barátaimmal. Rám soha senki nem kíváncsi, ha nem találkozunk napi szinten, tök mindegy mennyire volt bizalmas a kapcsolat az illetővel. Általános után kerestem az akkori barátaimat, de megszakadt mert csak egyoldalú volt. Egy volt osztálytársamnak tavaly ki kellett tőlünk iratkoznia, ő vele sem tartjuk a kapcsolatot, rögtön letiltott még annyit sem mondott, hogy muszáj volt sulit változtatnia.(Bár a baráti társaság többi tagjával is ez volt) Előtte vele nagyon jó volt pedig a kapcsolatom, folyton mindent megbeszéltünk meg minden. Én viszont hiába keresem online a közeli barátokat egy idő után mindig leesik, hogy rohadtul csak nekem számít, ha én nem írok akkor szerintem fel sem tűnik nekik, hogy hoppá nem is beszélünk, pedig személyesen tök bizalmas dolgokat is megosztanak velem. Egyszerűen nyáron is ha valami programot szerveznek mindig én vagyok kihagyva, aztán pár hónappal később az van, hogy "jajj bonyolult lett volna neked az utazás, nem akartalak ezzel izélni" pedig amúgy tudja, hogy előző szünetben telibe ráértem kb mindig.

Szóval röviden szólva kedvelnek az emberek, amíg személyesen sűrű a találkozás és van téma. De amit erre nincs lehetőség, vagy egyeztetni kéne hozzá le se tojnak. És most itt a digitális oktatás, ki tudja meddig tart, én meg itthon vagyok apuval aki nem beszél senkivel, meg anyuval, aki szintén nem sokat beszél hozzám, max ha veszekedni szeretne.

Szóval szerintetek mit kéne kezdenem azzal, hogy ne legyek ilyen magányos...?