Csak szerintem érdemli meg a legtöbb ember a magányt?

"Ezekkel a példákkal arra utaltam, hogy nem kell, és nem is szabad várni a NAGY Ő-re. Mert a legtöbb embernek sosem jön el!"

Oké, de van, aki erre azt mondja, hogy inkább szeretne egyedül maradni, mint beérni a sarki Józsival.

Tudod, nagyon sok ember segítségre szorul ilyen téren, mint én is.

Leírom miért :

Tudod, honnan érkezett az adott illető? Hogy miken ment keresztül? Hogy miért jutott oda, ahova?

Vagy tudod-e róla, esetleg, hogy milyen családja van? Hogy, vannak olyan emberek, akik mondjuk tudnak jól dolgozni bizonyos szakmákban, de az ismerkedés, vagy az emberekkel totál analfabéták?

Sok dolog van az életben, amit megtanultam a magam bőrén, ennek ellenére nem állítom magam sem az élet császárának, sőt, sokka többet kell letegyek még, mint amennyim valaha volt és valaha lesz.

Grátisz, nem vagyok jövőbe látó. A további szép estét mindenkinek!

Én osztom a #15 véleményét ebben, hogy kicsit gyorsan ítélünk nulla információ alapján.

Az az ember aki nem élt át valami nagy krízist, nehezen tudja elképzelni milyen nehéz abból kilábalni. Rosszabb esetben pedig az egész gyerekkora ezzel volt teli.

Persze lehet azt mondani, hogy felnőttként már tehet ez ellen ami valóban igaz, csak nagyon nem mindegy hogy honnan kellett elindulnia az adott embernek. Különböző helyzetből nem lehet ugyanannyi erővel ugyanazt elérni és ha túl mélyről kell indulni, időközben elfáradhat mielőtt célba ér.

Olyankor történik az, hogy már feladja az ember. Persze itt is széttárhatjuk a kezünket "de miért?". Azért mert más emberek másféle lapokkal indultak.