Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Aki volt hasonló helyzetben,...

Aki volt hasonló helyzetben, az hogyan élte meg? Egyébként bárki véleményére, tanácsaira is nagyon kíváncsi vagyok.

Figyelt kérdés

Sok éves testvéreimmel való együtt élés után szeretnék tovább lépni és elköltözni otthonról egy albérletbe egyedül.

Viszont jelen helyzetemben nagyon magányosnak érzem magam, mert régóta megszakadt magam körül az összes emberi kapcsolatom, tehát szó szerint senkim sincsen és így nagyon rossz a lelkiállapotom.

Mindenképpen elköltözöm, de teljesen egyedül nem könnyű mindent újrakezdeni a nulláról, főleg úgy, hogy a kezdeti időszakban magányos leszek és ettől rettegek.

Mindent megtennék viszont az új életemért és azért, hogy végre legyenek mellettem emberek, barátok akikre támaszkodhatok. Szerintetek sikerülhet és egyáltalán hogyan kezdjek bele az ismerkedésbe vagy bármibe így teljesen egyedül? Segítségeteket előre is nagyon köszönöm! 35/F



2020. júl. 28. 13:05
 1/5 anonim ***** válasza:
100%
Sikerülni fog, csak ne félj. Minden kezdet nagyon nehéz. Azaz az első lépés, a többi a helyzetek alapján jön magától. Aztán azon veszed észre magad, hogy életed egyik legjobb döntését hoztad és lesz egy saját birodalmad, ahol senki nem fog oltogatni, beszólni,megütni, bántani, ártani próbálni neked. Az a te birodalmad:D A béke szigete:) Kell ennél több? majd ha kell, az is megérkezik, addig meg gyógyulj, és épülj.
2020. júl. 28. 13:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 anonim ***** válasza:

Hát, hasonlóan vagyok én is. Bár én nem költözöm, de attól még eléggé magányos vagyok.

Hogy élem meg? Hát, napközben általában elvagyok, mert mindig találok valami tenni való, vagy bármit, ami leköt. Az éjszakák azonban borzalmasak, mert bevallom, 40-es létemre is rettegek éjjel otthon, mint egy gyerek.

A legrosszabb, mikor nappal rámtör, hogy de jó lenne csak úgy felhívni bárkit, aki ráérne és beülni valahová dumcsizni, vagy kimenni a tóhoz kacsát etetni, sütizni, megbeszélni dolgokat. De hát nincs. Akik meg vannak, azok épp olyan elfoglaltak vagy maguknak valók.

Jó vollna, a gondokat, bajokat is megbeszélni valakivel, tanácsot kérni néha valakitől. Nem jo mindenben csak magunkra számítani. Főleg ugye nőként.

Merre költözöl? (Melyik megye?)

2020. júl. 28. 14:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/5 anonim ***** válasza:

Szia én ezt átéltem csak 24 évesen, én akkor döntöttem el, hogy különköltözöm.


Egyrészt 35 évesen már ne is gondolkodj ezen mert menni kell. Az érzés amitől félsz előbb utóbb de EL FOG JÖNNI ha nem most akkor később! Viszont a jó hír, hogy ezt el tudod fogadni nem kell megijedni mert ez az élet rendje, hogy ilyenkor félünk, mert minden idegen ez ilyenkor természetes!!


Viszont ha hangosan kimondod, hogy igen félni fogok és várod hogy jöjjön amikor már külön leszel az első éjszaka valószinüleg bele könnyezel meg keveset alszol. de vele együtt ha ezt tudatosan felépíted magadban hogy miért mész külön akkor cseppet sem lesz bajod az első éjszaka után.


Szerintem elég kalandos egyedül élni mert szabad vagy és ha éjfélkor te muffint sütsz akkor se fog senki beleszólni ez egy nagy kaland ahol megismerheted magad megofigyelheted magad mi milyen érzést vált ki belőled figyeld magad és az érzéseid. Igyekezz olyan dolgokkal körül venni magad amit kedvelsz olvass irj sorozatozz és lazuéj el ne feszülj be ha jól tudod magad érezni egyedül akkor jó barát is fog vállni belőled vagy férj és stb. Viszont ha lesznek barátaid párod őket bármikor felhívhatod egy beszélgetésre vagy a családod bárki. Nem mindig lesz jó de rengeteget fog segíteni hogy megtaláld önmagad és hogy egészséges ember legyél aki felelősséget vállalva él. Vágj bele és hidd el majd jót mosolyogsz amikor már meg se kottyan egyedül lenni. Nem baj ha félsz csak a nézőpont nem mindegy hogyan reagálod le hajrá

2020. júl. 28. 21:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/5 A kérdező kommentje:

#2 Nagyon köszönöm a válaszodat! Budapesten élek és mindenképpen továbbra is itt szeretnék maradni. Tudom, hogy a boldogságra való rátalálás nem az új lakóhelytől fog bekövetkezni, de valahol el kell kezdeni, akár egyedül is. Pár év és azon venném észre magam, hogy a testvéreim mellett öregedtem meg és akkor már visszatekintve bizony nem úgy élném le az életem, ahogy azt szerettem volna és ez lenne a kemény és elkeserítő érzés lelkileg.

Olvasva a helyzeted felmerült bennem, hogy akár pár szóval segítenék neked, szóval talán privátban szívesen folytatnám még veled ezt a beszélgetést, mert engem ez erősít és sokat segít.

2020. júl. 29. 05:23
 5/5 A kérdező kommentje:

#3 Köszönöm, ebben a reakciódban minden benne volt és külön köszi, hogy ezt megosztottad velem.

Hihetetlen és egy kicsit szégyellem is magam, hogy egy 24 éves ember már régen átélte azt, amire én nem vettem a fáradtságot, vagyis hogy nem kezdtem el a saját életem élni.

Most milyen a viszonyod magaddal és a környezeteddel? Egyedül élsz továbbra is? Ha van kedved, akkor írj privátban)

Most

2020. júl. 29. 17:30

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!