Miért nem kedvelnek az emberek? Valamiért senkinek sem vagyok szimpatikus, mit tehetnék?

Két gyerekkori barátnőmön kívül nincsen senkim sem, de már velük is egyre kevesebb időt tudunk együtt tölteni és beszélgetni. Rajtuk kívül egyáltalán nem tudtam barátokat szerezni, sem suliból, sem a hobbim kapcsán és most az egyetemen, de még a kollégiumban sem tudtam eddig összebarátkozni senkivel sem. Nem éreztem magam kiközösítve a suliban, de mindenkivel csak amolyan normális viszonyom volt, köszöntünk egymásnak, szünetekben eldumálgattunk egy-két emberrel, segítettünk egymásnak stb. és ennyi, nem lettünk barátok és azóta nem is láttuk egymást. Viszont az egyetemen sokszor még ez sincs meg. Én próbálok kedves, nyitott, barátságos, segítőkész, érdeklődő és úgy alapvetően pozitív lenni, de kicsit olyan érzésem van mintha senki nem is lenne kíváncsi rám. Nem ismertem senkit és picit féltem, nem nagyon tudtam mit hogyan kellene stb., de azért vettem a bátorságot és odamentem másokhoz, próbáltam beszélgetni, ismerkedni, de nem jártam sikerrel. Valaki azóta nem is köszön például, valaki inkább csak ki akart használni (pl. jegyzet), de a többség szimplán észre sem vesz, csak átnéz rajtam, mintha ott sem lennék. Ha én nem ülök oda valaki mellé, akkor konkrétan egyedül ülök az egész sorban az órákon és mint valami leprást, kikerülnek. Velem senki nem is akar soha együtt dolgozni, ha páros vagy csoport munkáról van szó. Soha nem is jártam el így senkivel sehová, mert még nagyon beszélgetni sem tudtam senkivel max. egy-egy "mikor kezdődik az óra", "lemásolhatom a házid?", "mit kellett megtanulni?" és hasonló szintű párbeszédek zajlottak le. Valamint önmagában már az is egy nagyon rossz érzés, hogy így viszonyulnak hozzám az emberek. Nem tudom miért, nem vagyok ápolatlan, nem vagyok büdös, nem vagyok koszos, nem vagyok igénytelen, nem vagyok bunkó, nem vagyok buta... biztos vannak rossz tulajdonságaim, biztos van akinek ez és ez nem szimpatikus bennem stb., de hogy senki sem kedvel??? Nagyon rossz érzés, nem tesz jót az önbizalmamnak és az önértékelésemnek sem és már nem is tudom mit gondoljak így magamról, ha ennyire taszítónak találnak az emberek.