Mi tartott vissza az öngyilkosságtól?

Semmi. Két kísérletem volt, szóval nem vagyok beszari. A harmadik talán sikerülni fog...

Abszolut semmi, de megis valami nagy es jelentosegteljes ero: az akarat. Hetedik ugyanakkor egyetlen eletben maradt gyerekkent jottem a vilagra, csapnivalo sorsom volt eddig, de az elmenyeket mindig tokelyre maxoltam. Most, a semmi legkozepen is ezt teszem. Aztan majd egyszer hatradolok es megpihenek, de elotte veres kuzdelemmel eselyt adok egy jobb elet eleresere. Maga az exit mindig varni fog, ha elfaradok, de amig csak a gondolattal jatszok, nyugodt vagyok.

A gyávaságom

Gyávaság.

Az hogy nem is akartam megtenni csak figyelemért csináltam. Már nem csinálnám.

Nem akartam és nem is szeretném tönkretenni az önzőségemmel a szeretteim hátralévő életét azzal, hogy megteszem. Ahogy azt már írta más is előttem, anyámat túlélem, aztán megteszem. A tesóim fiatalok, ők túl lesznek majd rajta. De anyám nem bírná szerintem és beleroppanna.

Hogy megnézzem, hova lesz a világ.

Majdnem 20 éve beszedtem a maradék Xanaxomat, hagytam hogy elolvadjon a nyelvemen, de szerintem kevés lett volna ahhoz, hogy meghaljak, meg akkor még élt anyukám és nem akartam kitenni ennek, mert a nővérét is ő ápolta, mikor sikertelen öngyilkosságot követett el. Aztán hosszú évekre összeszedtem magamat, de erőszakoskodott velem egy volt párom és akkor utánanéztem, hogy mennyi nyugtatót, alkoholt... kell használni, hogy ne maradjak életben, nem próbáltam meg, de nyakon szerettem volna szúrni magamat egy késsel, ehhez viszont gyáva vagyok. Legutóbb a vírus miatti felfordulás hozta elő az egész elfuserált gyerekkoromat, az az erős halálvágy volt velem hónapokig, ami 8 éves koromtól 28 éves koromig. De nem tudnám megmondani, hogy miért nem haltam még meg,talán csak megszoktam, hogy élek.

Kamaszkor. Otthon szexuálisan molesztáltak, vertek, minden nap terrorban éltem az életem. Az tartott vissza, hogy 18 évesen elmenekülhettem, már nem tartozok senki alá. Csak az idő tartotta bennem a lelket.