Elég rosszkedvem van, úgy érzem nem kellek senkinek. Mit tehetnék ez ellen?
Mostanában elég rossz passzban vagyok. Reménytelen esetnek érzem magam. 18 éves fiú vagyok, biszexuális. Próbálkoztam lánynál, azt mondta legyünk csak barátok. Most egy sráccal próbálok valamit, de már nem fűzök túl sok reményt a dologhoz. Online ismerkedtünk meg, és azt beszéltük, hogy egyelőre barátság, de talán lehet több (ő meleg). Egyszer sikerült személyesen is találkoznunk. Eléggé hasonlítunk egymásra és úgy éreztem, hogy simán lehet köztünk legalább egy jó barátság. De már ebben sem vagyok biztos. Most sajnos nem tudunk találkozni (én is szeretnék, meg ő is azt írja, hogy szeretne, de nem olyan egyszerű). Online beszélgetünk néha, de eddig gyakorlatilag mindig én írtam rá. Ha válaszol, akkor viszont tök jókat dumálunk. Ha válaszol. Legutóbb hétfőn írtam neki (3 napja), de még meg sem nézte. És ez nekem nagyon rosszul esik. (Nem hinném, hogy nyomulós lennék, olyan 5-7 naponta írok neki, szerintem az nem sok.) Ilyenkor úgy érzem, hogy még csak barátként sem érdeklem. Tetszeni meg ezek után szerintem kb. kizárt, hogy tetszek neki.
És ha már tetszés. Egyre inkább úgy érzem, hogy senkinek sem kellek. Amin őszintén nem is csodálkoznék. Alacsony vagyok és kórosan sovány (175 centihez 55 kiló...). És ezt egyébként nagyon szégyellem legbelül. Gondolom ebből logikusan következik az is, hogy gyenge vagyok, mint a harmat (szintén baromi cikinek érzem). Arcra sem mondanám magam szépnek (maximum átlagosnak, hangsúlyozom: maximum). Gyakorlatilag ha végignézek az embereken például az osztályomban, azt látom, hogy szinte mindenki jobb nálam. Vagy magasabb, erősebb, szebb vagy okosabb, jobban kommunikál, jobb a humora stb. Egy csomónak van barátja/barátnője én meg itt vagyok egyedül és az egyetlen emberrel akivel talán lehetne valami nem tudunk egyről a kettőre jutni. Vagy pl. van egy barátom aki egy évvel fiatalabb nálam és volt már jópár barátnője. Nekem meg mindezt rossz érzés látni. Úgy érzem, egyre inkább kicsúszok az időből. Az élet pedig szép lassan elmegy mellettem.
Személyiségileg amúgy eléggé zárkózott vagyok, nehezen oldódok fel. Sokszor meg se merek szólalni, ha mégis akkor pedig általában hadarok és motyogok. Úgyhogy sokan észre sem vesznek (úgyis van valaki aki hangosabb vagy jobb a dumája). Mostanában próbálok nyitni egyre inkább az emberek felé, váltakozó sikerrel.
Társaságban amúgy nem vagyok ilyen keserű és önsajnáltató, mint most. Általában nem igazán beszélek a problémáimról senkinek, úgy érzem csak lehúznám őket és a terhükre lennék. Meg általában azért alapból vidám vagyok, lehet velem beszélgetni, hülyülni.
De most eléggé rosszul érzem magam (elég sok dolog összejött). Egyrészt alapból a jelenlegi helyzet rak rám egy nagyadag stresszt. Most meg még ez a srác is ignorál engem már 3 napja. Emiatt azt érzem, semennyire sem érdeklem (barátként se) ami egyenesen hozza magával ezt a "nem kellek senkinek, nem vagyok elég jó" érzést (eszembe jut az elutasítás is a lány részéről). Emellett ma sikerült beszednem két kettest tesiből (ami nyilván tovább erősíti ezt az egészet). Komolyan mondom, ma már sírhatnékom volt, ahogy ez a sok szarság egyszerre rámtört (nem érdekel ciki -e).
Egyelőre nem akarok belenyugodni a helyzetembe. Szeretném értékesnek érezni magam, szeretnék jókedvű lenni. Szeretnék magam mellé valakit és szeretném elhinni, hogy ez sikerülhet. Csak nem tudom, mit kéne tennem.
Arról, hogy most így érzek, nem tehetek. Hogyha viszont nem teszek ellene, azért igenis én vagyok a hibás. Szóval a kérdés adott. Mit tegyek, hogy ne érezzem ennyire rosszul magam? Mit csináljak, hogy végre legyen valakim? És mi legyen most ezzel a sráccal?
válasza:Oké #2, akkor csak a te kedvedért leírom röviden is (ez csak egy rövid összefoglaló, mindenképp ajánlom az eredeti kérdés elolvasását is, ha valaki átfogó képet akar kapni):
18 éves fiú vagyok, biszex. Próbálkoztam egy lánynál, nem jött össze (rossz érzés). Most egy sráccal próbálkozok, eddig egyszer találkoztunk, most nem tudunk. Néha beszélünk online, de nincs minden rendben. 3 napja írtam neki, még nem is látta (ő amúgy nem ír nekem). Külsőre is csapnivaló vagyok (175 cm/55 kg; gyenge vagyok; arcra is max átlagos). Úgy érzem, hogy kb. mindenki jobb nálam. Zárkózott vagyok, de igyekszem változtatni ezen, próbálok nyitni (több-kevesebb sikerrel). Alapból vidámabb vagyok, de most sok szarság összejött. Emiatt rossz kedvem van, úgy érzem nem kellek senkinek. Tenni akarok ez ellen.
A kérdésim:
Mit tegyek, hogy ne érezzem ilyen rosszul magam?
Mit tegyek, hogy legyen végre valakim?
Mi legyen most ezzel a sráccal?
Amúgy én általában szeretek ilyen kisregényeket írni. Nem tudom ez baj -e, de szerintem nem árt ha egy kicsit jobban belemegyek a részletekbe. Persze vannak, akik szerint ez egy hiba, de remélem így most sikerült számukra is "fogyaszthatóvá" tenni a kérdést (azért jobban örülnék, hogyha a teljes kérdést is elolvasnátok, de ezt már írtam).
Köszönöm az eddigi válaszokat és szívesen fogadok további hasznos/segítőkész tanácsokat is.
válasza:"Arról, hogy most így érzek, nem tehetek. Hogyha viszont nem teszek ellene, azért igenis én vagyok a hibás. Szóval a kérdés adott. Mit tegyek, hogy ne érezzem ennyire rosszul magam? Mit csináljak, hogy végre legyen valakim? És mi legyen most ezzel a sráccal?"
Én 20 éves vagyok, és nekem nincs ilyesmivel problémám.
A te esetedben nem látom, mi a probléma, azon kívül, hogy rosszul érzed magad. A kinézeten lehet változtatni. Többet eszel, elkezdesz edzeni. Vagy szedsz étrendkiegészítőt is, hogy hízz. Én amikor hízni akartam és edzeni, mindennek utánanéztem, most vissza vékonyodtam, de nagyjából elégedett vagyok magammal, mert tudom, hogy ha azt priorizálnám, akkor lehetnék kigyúrt.
"Mit tegyek, hogy legyen végre valakim?"
Logikusan gondolkodok, én adok egy képletet neked.
- Keresel lányt, aki számodra ideális, közeledsz felé.
-> Minden beszélgetés közben figyeled magad és a reakcióid.
-> Átnézed, mit érthetett félre, te mit érthettél félre benne, mit érzel, és miért érzed azt, amit érzel.
-> Újraértékeled saját magad, új megközelítéseket alkalmazol
-> Megismétled a következő lányokon.
-> Végén tökéletesítetted magad eléggé, és egy jó lányt fogtál ki magadnak. Done.
Közben: eljársz gyúrni, eszel.
"Emiatt rossz kedvem van, úgy érzem nem kellek senkinek. Tenni akarok ez ellen."
Oké, ez hülyeség, h ezt írom, de ezt el kell felejtened. XD Nem vagyok jó érzelmi támogató. Nem kell senkinek most épp, lehet, és? Aztán lesz, akinek majd kellesz. Aztán annak se kellesz, mert meggondolja magát. Ez nem ad hozzá az értékedhez. Ha lesz valakid, akinek kellesz, aztán tőle fogsz függni, s amikor szakítotok, az lesz a para, mert csalódsz, ragaszkodsz hozzá, hisz ő neki kellettél, ő adta az önbizalmat neked.
Sztem ha én te lennék, izomból leszarnék MINDENT, amit csak lehet. A kinézetem, a lányokat is, a jövőbeli sikertelenségeimnek a képeit is.
"Mit tegyek, hogy ne érezzem ilyen rosszul magam?"
Amikor én éreztem valami rosszat, mindig utána olvastam vagy magamban kutattam, hogy oldjam meg. Sztoikus filozófiát is alkalmaztam. Képzeld el, hogy nem lesz soha barátnőd. SOHA. És fogadd el. Aztán szard le.
Ha ezt jól csinálod, hatalmas feszültség elmúlik belőled, amit a lányok is érzékelni fognak. Egyértelmű ám a számukra, még ha tudatalatt is, hogy mennyire feszengős vagy.
"Mit tegyek, hogy legyen végre valakim?"
Ezt a vágyad tedd egészségessé. Ne kényszeresen akarj valakit, hanem csak jókedvből.
" Próbálkoztam egy lánynál, nem jött össze (rossz érzés)."
Rossz érzés. XD Értem. Hát, akkor úgy számolj ezzel az érzéssel, hogy elő fog fordulni még párszor. Ez elutasítás, sikertelenség. Ez TANÍT. Érted? Ez JÓ. Nem kell tőle félni, nem kell magadra venni, nem te vagy a szar. Nem jött össze valami, amit akartál. Ez van, továbblépsz. Van másik lány. Van másik nap. Van másik próbálkozás, a végtelenségig.
"Most meg még ez a srác is ignorál engem már 3 napja."
Ignorál, lehet nem érdekled, bár velem előfordult, azért ignoráltam valakit, mert nem volt időm se kedvem, de érdekelt. De ne csússzunk a hamis reményekbe, sose. Az a legszarabb. Akkor próbálkozol MÁSNÁL.
Túlságosan beleéled magad egy-egy emberbe. Meg kellene tanulnod elengedni a dolgokat. Mi lesz, ha életed szerelmével összejössz? Tudod hogy fogsz szorongani, ha lehet, hogy elhagy? Hát öcsém, kemény lecke lesz. Még most add le a ragaszkodó beleélésedet, egy kapcsolat végtelenszer egészségesebb tud úgy lenni, hogy mindkét fél el tudná engedni a másikat, ha elmenne. És abban van a csoda, hogy még is együtt vannak, ezért értékelik a másikat, hisz tudják, bármikor vége lehet.
"Úgy érzem, egyre inkább kicsúszok az időből."
Ezt hogy a f.szomba érzed? XD Én várom a 30-as éveimet, mert tudom, akkor már mindenem fel lesz építve, tapasztalt leszek, őrült könnyű lesz bármilyen lánnyal összejönni. Még el se kezdődött az életed, haver.
" Emellett ma sikerült beszednem két kettest tesiből (ami nyilván tovább erősíti ezt az egészet)"
:) XD Ahogy látom, az életed más területein is halál komolyan veszed a dolgokat.
"Keress esetleg valami hobbit amitől jó kedved lesz. "
Ez egyébként sz.r tanács, nem bántásból, de ez csak figyelemelterelés. Arra jó, h kikapcsolj, de egyébként még a probléma ott lebeg. A problémát kell tanulni megoldani.
NA, de rákérdezek a LÉNYEGRE.
Nem sikerült a lánnyal és a fiúval, és nem vagy elégedett a külsőddel.
Mit tettél annak érdekében, hogy a problémát gyökeresen megtaláld a sikertelenségeidben?
MIT TETTÉL AZÉRT, HOGY KIJAVÍTSD A PROBLÉMÁT?
Remélem ezekre van válaszod, mert ha nincs, akkor még a nulla előtti szakaszban vagy. Még van végtelen lépés és végtelen lehetőség arra, hogy bármit csinálj és bármit átélj.
Ha akarsz írj privátban. Szerintem kedves, jó ember vagy, telitömve sok negatív élménnyel és érzéssel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!