Valami eszméletlenül nehezen jövök ki az emberekkel. Mondhatni sehogy sem. Így mihez kezdjek?

A saját családom nem bír engem elviselni. Ha a szüleim kitalálnak valamit, ami végett együtt kell lennem a tesóimmal és a párjukkal, nekem az egyenlő egy halálos ítélettel. Folyamatosan beszólogatnak, veszekednek, ha nem hagyom magamat, akkor a szüleim is ellenem szegülnek, és hatalmas vita lesz.

Bár anélkül is megkapom, hogy beteg vagyok meg idióta, idegesítő, stb...

Próbálok barátkozni interneten, élőben egyaránt. Sehogy nem megy. Furának tekintenek.

Több Facebook csoportban is bent vagyok, amelyek megfelelnek az én érdeklődési körömnek, de ott sem tudtam összebarátkozni senkivel. Mivel kutyamániás vagyok, így sokszor vittem futtatóba a kutyusomat, de ott is 5 perc után lelépett az egyik, pedig csak megsimogattam a kutyusát, és megkérdeztem mennyi idős az övé. Röviden válaszolt, láttam, hogy idegesítőnek tart, így leültem a padra, rá egy percre megfogta a spánieljét, ráadta a pórázt, majd köszönés nélkül elment...

Egyre rosszabbul viselem a magányt. Sehol nem jön össze még egy beszélgetés sem, ami tovább tartana 5 percnél. Volt már párkapcsolatom, azoknak heteken belül vége lett, mert nem akartak velem lenni, és írásban vetettek véget a ''kapcsolatnak.''

Így mihez kezdjek?

(19 éves lány vagyok.)