Titeket kikészít ez a kijárási tilalom + zárva tartás?

Elegem van már belőle már. Az én rokonaimat meg sikerült besz_ratnia a médiának, úgyhogy velük sem találkozhatok.

Nagyon magányos vagyok. Arról nem is beszélve, hogyha az ismerőseimmel esetleg tudok is találkozni, egy moziba sem tudunk elmenni, és 8-ra már futás haza.

A maszkot már megszoktam, de attól még nagyon idegesítő.

Inkább az egyetemek bezárása (és nyitvatartás esetén is a 90%-ban online bohóckodás) zavar. Én szégyellem magam, amiért úgy leszek orvos, hogy abszolút semmi lényegi gyakorlati tudásom nincs a covid mintavételezésen kívül.

Nyilván értem, hogy nem mehetünk be a kórházakba, de szerintem érdemes lenne valami köztes megoldást találni, mondjuk pótolni a kihagyott klinikai gyakorlatokat, nem csak letudni őket egy-egy zoomos szemináriummal.

Engem sokáig nem zavart, de mostmár kezdek nagyon kilenni tőle. Este nem mehetek el egy jóízűt sétálni, mert állandóan az órámat lesem, hogy mikor kell hazaindulnom. Teljesen nyilvánvalóan, ha egyedül sétálok, akkor 20 óra előtt biztosan nem leszek vírusos, de 20:10-kor már igen.

Zavar, hogy nem lehet beülni egy kávézóba, étterembe.

Rendben, szórakozóhely ne legyen nyitva, ne legyen tömegrendezvény, ne üljünk százan a színházterem nézőterén egymás szájában, ez még akár indokolt is, így belátom, hogy van oka, amiért ezt nélkülözni kell, nem zavar.

Dupla annyit dolgozom, amióta a vírusmizéria tart, de pihenni nem tudunk elmenni a férjemmel egy hétvégére valami isten háta mögötti erdei kis faházba, mert csak üzleti céllal fogadhatnak vendégeket. Kit fertőzünk ott meg? Egymást!?

Egyszerűen kizsigereltnek érzem magam. Azt érzem, hogy dolgozok, mint egy barom és a legkisebb gőzkieresztési, pihenési lehetőségeket is elvették tőlem (meg nyilván mindenki mástól is). Herótom van már a kirándulástól, arról nem is beszélve, hogy ez egyre kellemetlenebb a hidegben.

Nem érzem fairnek, nem érzem ép ésszel megmagyarázhatónak. Emberek ugyanúgy összejárnak, csak a korlátozás miatt egymásnál is alszanak, nem csak megisznak egy kávét valahol, vagy beülnek egy vacsorára. Nem vidékre utaznak kirándulni a baráti társaságokkal, hanem egymáshoz. Min segítenek ezek a szabályok?

Unom, nagyon unom és őszintén el leszek keseredve, ha ezeket a szabályokat ugyanilyen agyatlanul megtartjuk továbbra is.

Én alapvetően egy pozitív, életerős egyénnek tartom magam, úgy nagyjából karácsony óta még is azt érzem, hogy valami hihetetlen nyomorúságos érzés kezd úrrá lenni rajtam és ha valami, hát az biztos nem segít a vírus elleni védekezésben, hogy egyre többen érzünk így.

Utolsó! Hasonlóan élem meg én is. Másik kérdésnél nekem estek, hogy mit hiányolom az edzőtermet. Meg mit sajnáltatom magam, hogy a rákom után, ez az életem. A sport.

Gyűlölöm ezt az egészet!

Bezártak minket, szájkosarat hordatnak, úgy kezelnek, mint valami állatokat.

Életek csődölnek be.

A politikai elit, meg Maldivon veri magát.

És még most jön a 3. hullám, meg a szuperhero mutáns.

Gyűlölök már mindenkit, aki hivatalosan megszólal a témában... és káromkodok, mint egy kocsis...

Van, amit kifejezetten imádok is.

Rettentő magamnak való vagyok plusz nem bírom a pörgést, rohanást.

A home office-t imádom, bár nálunk november eleje óta van csak ismét. Semmi se hiányzik az irodába való bejárásból. Jó, esetleg heti 1 még beleférne az összetartozás miatt.

A távoktatást imádom, elmondhatatlan, hogy mekkora időnyereséget jelent. Estin vagyok, olyan szakon, ahol ez alapvetően megoldható. Nincsenek laborok, nem tanítunk, tehát lényegében nem maradunk le semmiről. Tanulni így is kell, mindenki más beadandót kap, zh-nál ezer csoport van, plágiumellenőrzésekkel való riogatás. Az órákat pedig rendesen leadják a tanárok.

A helyek zárvatartása és a 8 utáni kijárási tilalom azért nem zavar, mert az egyetemen is akkor sűrűsödtek a beadandók, zh-k, amikor ezt bevezették, ráadásul állást is kerestem, ez is vett el időt. Tehát meghalni se volt időm.

Edzeni az időhiány miatt eleve otthon szoktam, sőt, mivel nem kell utazgatni, van is rá időm. Ha utazgatni kellene, otthon se edzenék.

Amúgy a vizsgák után fogok találkozni emberekkel, vagy náluk, vagy nálam, már egy túrázás is tervben van.

Valamilyen szinten hiányoznak a kávézók, kocsmák, uszodák, edzőtermek, de ezekre most nem lett volna semmi időm.

Viszont a heti 5 nap irodát és a jelenléti oktatást nagyon nem várom. Rengeteget kivesz belőlem a sok rohanás, alváshiány, én-idő teljes hiánya és számomra az ember (mind mennyiségileg, pl. tömegközlekedés, zsúfolt utca, mind a kontaktusok, csoporttársak, munkatársak) és az inger is túlontúl túl túl túl sok olyankor.

27 vagyok.

Még annyi, hogy a barátokkal való találkozások hiányoznak, de most meg lesznek tartva.

Azok pedig részben a tanulás miatt maradtak el, részben amikor lett volna időm, én mondtam le (meg a barátaim se akartak volna így találkozni), mert családtagom valami kórságot kapott el (és találkoztam vele többször is), a bolond háziorvos csak a többedik felefonálásra és a második eredménytelen antibiotikum-kúra után egyezett csak bele a tesztbe. Nekem meg enyhe náthám lett és a biztonság kedvéért önkéntes karantén-szerűségben voltam.

Egyébként többen írták a "hideget". Az elmúlt hetekben 5-10 fok volt. Ezen az éghajlaton, télen 5-10 fokban nem természetes fázni. Nem kellene otthon és az irodákban 26 fokban dögleni és többet kellene a szabadban lenni, akkor talán nem fáznának az emberek állandóan. (Tudom, ez 99,99%-ban nem az egyénen múlik, de a véleményem akkor is ez.)

A kérdés pedig amúgy kicsit feleslegesen vitát generáló.

Aki a lassú, ingerszegényebb életet kedveli, több egyedül, akár a négy fal között végezhető hobbija van, annak ez vagy az hiányzik ugyan a korlátozások miatt, de mindenképpen elvan. Ilyen vagyok én, a férfi, akivel ismerkedünk és még jónéhány barátnőm.

A (vélhetően nagyobb csoportot alkotó) pörgős, ingerekben gazdag, társasági életet kedvelők pedig bizonyára kifejezetten szenvednek.

Vagy szenved az is, aki a kiálhatatlan családtagjával/jaival van összezárva.

Ennyi ez a történet.

"Egyébként többen írták a "hideget". Az elmúlt hetekben 5-10 fok volt. Ezen az éghajlaton, télen 5-10 fokban nem természetes fázni. Nem kellene otthon és az irodákban 26 fokban dögleni és többet kellene a szabadban lenni, akkor talán nem fáznának az emberek állandóan. (Tudom, ez 99,99%-ban nem az egyénen múlik, de a véleményem akkor is ez.)"

Köszönjük, hogy eldöntötted helyettünk, hogy ki hány fokban fázhat, és érezheti jól magát.

29

Nem döntöttem el.

De 5 fok felett fázni nem természetes.

Én a meleget rühellem (a szervezetem is). Ennek ellenére az se lenne természetes, ha júliusban napközben 28 fokért hisztiznék. Ugyanez pepitában.

Ja és 26 fokos irodában, lakásban ülni sem természetes (mármint télen). Ennek bárhol utánanézhetsz, vállalom, hogy igazat írok.