Ha 40 éves koromra sem változtam meg,félénk, visszahúzódó maradtam akkor ez már így is marad?

Az ember végül homokos szomorú vizes sikra ér, szét néz merengve és okos fejével biccent nem remél (kb.)

Szóval végül uugyis szar lesz és közben sem lesz jó:( Ergo nem hiszek a változásban, nem hiszek a csodában..de más nevében nem beszélhetek

miert nem őrülsz meg egy kicsit, es meseled be magadnak hogy van egy masik, meno szemelyiseged is? Ennel rosszabb ugy sem lehet :P

Az En,En meg az Iren-ben egesz jot tett a csokanak :D

Szia! Ha nem változtatsz, akkor minden így marad továbbra is. De a kérdésed alapján te változni szeretnél.

Az ember egy kiforrott alapszemélyiségén 40 évesen gyökeresen változtatni tény, irdatlanul ritka esetben tud. De nem is szükséges gyökeresen változni. Az is szép cél és eredmény, ha kis lépésekben eltudod érni, hogy kevésbé legyél olyan félénk, mint jelenleg. Viszont ez is nagy munka önmagunkkal és elszántságot, kitartást igényel, főleg pedig azt, hogy ne csak gondolkodj a változáson, hanem tegyél is legalább apróbb dolgokat ennek érdekében. Tervezz konkrét apróbb célokat és próbáld megvalósítani. Találj valamit/valakit, ami/aki motiválni tud ebben, könyv, videó, beszélgetőtárs, barát...

Egy együttműködő szimpatikus pszichológus is sokat tud segíteni ebben, sőt a mentális problémákra kifejezetten ő tud segítséget adni. Nem lenne rossz, ha rátudnád venni magad, hogy felkeresd. Rengeteg hozzád hasonló ember mondja el neki a hozzád nagyon hasonló problémáikat, ebben én nem érzek szégyellnivalót.

Nekem az ismeretségi körömben van olyan 40-es férfi akinek hasonlóan nem volt még barátnője. Többektől hallottam manapság, hogy 30-40 évesen még nem volt kapcsolatuk. Van ilyen.

Gondolkoztál már azon mi lehet az oka, hogy emberek közt is egyedül érzed magad? Nem mersz nyitni? Nem tudod, hogy nyiss? Tőlük várod? Túl más jellemnek gondolod őket? Félsz, hogy kellemetlen kérdést tesznek fel?