Másnak is magányos az élete?

Nekem van kedvem beszélgetni. Írhat bárki.

En is hasonlo cipoben jarok,bar nekem voltak kapcsolataim.

Én mostanában vagyok az..ilyen szerencsétlen nem voltam soha. Szóval igen

Egyedül vagyok, de nem magányos. Szeretem.

Én is így érzek, 22 évesen. Ez olyan szomorú...

Szia! Én is egyedül érzem magam, de azért ilyenkor rájövök, hogy más is jár hasonló cipőben. 22 éves vagyok, 2 éve se suli, se munka. Van 1-2 haverom, de többnyire lekoptatnak, ha szeretnék valami közös programot, nekem meg abból, hogy irkálunk a semmiről messengeren már kicsit elegem van. Sosem volt még barátnőm, nem is volt részem semmi szexuális dologban, teljesen ki vagyok már. Őszintén szólva engem is ez zavar a legjobban, hogy nincs egy barátnőm. Annyira vészesen pedig nem nézek ki, hogy legalább egy átlagos csaj sem jön össze, nem hiszem el. Próbálkoztam online, élőben, osztálytársnál, de semmi. Nem is érdekelne annyira, hogy nincsenek barátaim, ha legalább egy társam lenne. Mostanában csak random elkezdek sírni éjszakánként, úgy érzem sosem fog velem semmi jó történni. Az a gáz, ha nem vagy benne egy baráti társaságban, akkor tényleg irtó nehéz becsajozni, hacsak nem nézel ki extrán jól. Én mostanában már van, hogy egyedül eljárok a közeli városban csak úgy sétálgatok, vagy ücsörgök egyedül, hogy legalább lássak lányokat, meg hogy legalább rám nézzen egy nő. Sőt, mostanában már kocsmába is eljárok egyedül. Régen volt egy haverom, akivel jártam, de ő is cseszik eljönni már, szóval maradt ez. Nem érdekel, ha hülyének néznek. Most ha nincs senkim, akkor nekem már otthon kell ülni egész nap? Igazságtalan.

Sajnos a lányok annyira butaságokat csinálnak macskázás meg flegmázás, hogy nagyon nehéz normálisat találni.

Hasonlo cipoben jarok.. irjatok! 25/F