Belefásultam, beleuntam, kiábrándultam és ki is égtem, más is van így?

"Gyárba túlképzett vagyok"

Idáig olvastam. Két diplomám van, két gyárban is dolgoztam már. Aztán feljebb léptem irodába, utána vissza csomagolónak. Végül 30 évesen, két gyerek után találtam a diplomámnak kb. megfelelő állást.

A környezeted csupán érzékeli, hogy gyenge vagy.

Az önérdek érvényesítő képességet el kell, hogy sajátítsd valahogy.

Munkaügyi központban jártál már? Beszéltél az ottani kollégákkal? Tartod Valakivel rendszeresen a kapcsolatot?

Közmunkára csak felvesznek valahogy. Élelmiszer üzletekbe keresni szoktak árufeltöltőt, pénztárost nagyon sok helyen. Pékségekbe ki van írva rendszerint egy darab papirosra, hogy "munkatársat keresünk". Bevásárlóközpontok bolti eladókat keresnek zömében - a Magyar Posta pedig állandóan munkaerő hiánnyal küzd.

Ui: tudod, hogyan kell regisztrálni az állásportálokra? Állásértesítőt vagy álláspostát beállítani az e-mail címedre, hogy a rendszer küldhessen Neked akár személyre szóló ajánlatokat?

Jó hírem van számodra, Kérdező! A magyar nyelvtan szabályainak betartásához nem kellenek kapcsolatok.

A kiégés kifejezést nem annak denotált értelmében, hanem tévesen használod.

Nem, a párkapcsolat nem húzna ki téged a jelenlegi helyzetedből.

Ja, és nem untál bele mindenbe, csak a sikertelenséged újra- és újratermelésébe. A világ és az élet döntő részével nem is találkoztál, hogy is unhattad volna meg?

"Csalódtam a világban," Hát ez a világ már csak ilyen, nem hajlandó megfelelni az elvárásoknak. Bepereled? Vagy adaptálódsz?

"gyerekként nem erre számítottam." Ó, tehát elhalasztottad a lehetőséget a felnövésre. Mikor kívánod pótolni?

"Valami mást képzeltem életnek." A képzelgés vs realitás összecsapásából az utóbbi szokott kijönni győztesen.

---

Igazából mi a kérdésed? Vagy csak panaszkodni akartál?

19:46-os vagyok

Látom, megérintett a mondanivalóm, különben nem lenne ilyen extrém az érzelmi reakciód, Kérdező.

Ahol tudok, segítek. Szívesen!

"de már semmit nem érzek mikor ránézek egy csiinos lányra, se vágyat, se dühöt." ahhoz képest, hogy semmit nem érzel ha ránézel egy lányra, ez a barátnő probléma tűnik a problémád egyik alapforrásának szóval vagy nekünk hazudsz, vagy magadnak is. De ebből a mondatból következtetve "Talán ha lenne párom és nem csak én lennék hanem mi, az segítene." ha belegondolsz, te is rájössz, hogy még mindig érzel valamit a lányok iránt, csak tagadod saját magadnak is. És ez itt a legnagyobb probléma, tagadod magadban a dolgokat és szinte az egész világot hibásnak tartod, amiért neked rossz. A világ olyan amilyen, nem tudod megváltoztatni, vagy alkalmazkodsz hozzá, vagy nem és maradsz ott ahol vagy.

"Meg 10 év lemaradást hogy pótoljak be???" vért izzadva, kín keservesen, évek alatt, de bepótolható. Viszont ha nem teszel most semmit, 5 év múlva már 15 év lemaradást kellesz bepótolnod ami még nehezebb, és így tovább.

Filozofikus személynek tartod magad, mégis csak a panaszkodás és sárral dobálózás megy, saját magadon nem gondolkozol el, fel sem merül benned, hogy TALÁN veled lehet a baj. Szar hely a világ, ez tény. Igazságtalan és kegyetlen, és? Változik valami ha 2-3 naponta regényt írsz GYIK-re amiben csak panaszkodsz? Választ, tanácsot nem fogsz kapni mert nincs megoldás, csak az, hogy megváltozol. Ha filozofikus személy lennél és eleget gondolkodnál akkor ezt tudnád, mert az emberi faj egy romlott fertő a társadalom meg még annál is rosszabb.

Jelentéktelen emberek vagyunk, szerinted változni fog a világ egyetlen emberért ha eleget panaszkodsz és nem teszel semmit? Túlképzett vagy szalagmunkához? Akkor próbálj meg úgy tekinteni rá, hogy elmész egy gyári munkába, ahol szenvedni fogsz, úgy beszélnek veled mint a kutyával, de cserébe szerzel némi tapasztalatot, kicsit fejlődnek a szociális képességeid és utána már beletudod írni az önéletrajzodba, hogy dolgoztál valamit és máris nőnek az esélyeid, hogy elhelyezkedhess ott ahol akarsz.

"Szerettem volna azt dolgozni amit szivem szerint csinálnék, de erre esélyt sem kapok." megnyugodhatsz, kevés ember dolgozik olyan területen amit ténylegesen szeret csinálni. De ők el tudják fogadni, hogy ha életben akarsz maradni, akkor valamit MUSZÁJ dolgoznod, hogy pénzhez juss és nem válogathatsz. Ha pedig nem akarsz életben maradni akkor tudod a megoldást a problémádra, mert ez így tényleg csak fölösleges szenvedés aminek nincs értelme.

Az élet nem egy cukormázas valami, nem körülötted forog a világ, keveseknek hullik az ölébe valami. Aki ismeretséggel kerül be munkahelyekre azok is tettek valamit érte, mert ha sík hülyék is, legalább ők szocializálódtak ezzel munkalehetőséget teremtve maguknak nem pedig panaszkodtak, hogy miért nem sikerül nekik semmi.

Ha pedig marad a siránkozás akkor elég szomorú életed lesz.

Tényleg van benned valami filozófiai, például a sárgolyós példával illetett rész, hogy nem egyértelmű, mi is az élet értelme. Azt rögtön levágtam, hogy nincs párod sem, nekem sincs, és tudod miért?

Mert szeretsz elmélyülni dolgokban, és keresni mindenben az értelmet, és ami nem elég meggyőző számodra, ahhoz motivált se leszel.

Itt van például egy csomagolói állás példája: az embert betanítják, majd évekig csomagolja az élelmiszereket vagy használati cikkeket, és szürke kis életét éli, van is erre egy klassz mondás:

Azért éljünk, hogy együnk, vagy azért együnk, hogy éljünk? Mert ezt csináljuk. Tornyot képez az élet, és dől össze, mert nincs önmegvalósítás, hiszen honnan is lenne életcélok nélkül? Nincs barátnő, így nincs szerelem, sem gyerek, sem olyan érzések, amikor bemutathatod a barátaidnak a mögötted félénken bújó kisfiad, akinek a létezése büszkeséggel tölt el téged. Kivesszük a toronyból az olyan építőköveket, mint szív és lélek, és mit rakunk helyére? Irigység, beképzeltség, örökös rosszindulat, lefelé taposunk, oldalra könyökölünk és felfelé nyalunk, mert fent az elit mindent irányít, lent a pornép pedig mégjobban lehúz.

Egy biztos: tedd fel a mágikus kérdést magadnak:

Mi tesz boldoggá az életben most? Egy üveg sör? Egy jó kocsi? Az apaszerep? Szép lányok? Finom sütik? Pénz?

Teremts egy olyan világot, amiből kizárod, amire nincs szükséged, és megteremted magadnak azt, amiért van miért küzdeni!