Mi a baj velem?

Alapvetően az én életemben nem történt még semmi jó.

Férfi vagyok, huszonéves.

Én egy oltári nagy szerencsétlenségnek látom és tartom magamat, illetve nem is nézek ki jól szerintem. Nincsenek barátaim sem, semmi társasági életem, még barátnőm sem volt.

A környezetem viszont másképp lát engem.

Elvileg "pozitív személyiségem" van és úgy is nézek ki, egyfajta kellemes ember és társaság vagyok, aki egyáltalán nem szerencsétlen, sőt azt hiszik hogy én mindent megtudok csinálni, okos vagyok, miközben én egyáltalán nem így látom.

Ismeretlen lányok is mosolyognak rám néha, de szerintem mindenkire mosolyognak, nem csak rám.

Viszont egy a bökkenő: mivel én ilyen szarnak érzem és látom magamat, és szerintem jogosan, ezért én soha nem tudok kezdeményezni és mélyebb kapcsolatokat kialakítani.

Illetve súlyosan depressziós is vagyok, négy öngyilkossági kísérletem volt, tényleg csoda hogy élek még. A környezetem ezt el sem hinné.

Nem tudom, hogy hogyan tovább. Ráadásul ha idegen emberrel találkozok, akkor annyira szorongok, hogy remegek, alig bírok megszólalni. De ez csak akkor fordul elő, ha az az ember sokkal magasabb nálam.