Miert érzek így? L/20

Én kb fél évig voltam eleinte hasonló helyzetben mint Te. Később rosszabb lett sajnos, étkezés, barátok, nagyon sok minden rosszabb lett. Utolsó pár hétben előkerült az a gondolat is, hogy mi értelme élni. De szerencsére tisztában voltam vele, hogy az élet nem játékszer, hogy csak úgy eldobjam, szóval itt térhettem magamhoz.

Aztán - ahogy írták is - kerítettem egy célt. Egy olyat, amit könnyű lenne elérni, de utána majd elrendezi az életem néhány évig. Addig sem kell ezen rágódnom. A könnyűt az ne úgy értsd, hogy két kattintás a neten, hanem kellett hozzá bátorság, pénz. Inkább időben volt könnyű, kb 2-3 hét alatt el lehetett érni. És nagyon komfortzónán kívüli volt.

Aztán úgy hozta a sors, hogy nem sikerült. Így utólag örülök is meg nem is. Egészen más életem lenne ha sikerül akkor az.

Viszont a lényeg, hogy kihozott a mélyből ez az egész. Azóta sem voltam szerencsére olyan rosszul, céltalanul. Persze voltak kisebb nagyobb mélypontok, de ha erre az esetre visszagondolok, akkor csak nevetek a nehézségeken. Azért, mert olyan apróságoknak tűnnek.

Vicces benne még, hogy amint így összeszedettebb lettem, eljött a szerelem is. Persze azóta sokminden változott, de remélem érthető, amit írtam.

Szóval csak azt akarom mondani, hogy nem csak a nagyon távoli célok tudnak segíteni, hanem az egész közeliek is. Az, hogy az ember kilátástalan 26289 év alatt befutható célt tűz ki maga elé, néha még demotiváló is lehet.

Fogyassz pszichedelikumot, és meditálj pár órát.

Ezt megismétled minden évben, és halálodig nem leszel céltalan.

Szerintem nem mindenkire igaz, hogy az egyetemi évei alatt a legszebb az élete.

Ez szak és szociális élettől függ.

Pédául ha egy könnyebb szakon vagy, eltartanak a szüleid és van egy szolid baráti társaságod, akkor nagyon jól tudod érezni magad, de ha mondjuk egy nagyon kemény szakon tanulsz és nem tartanak el vagy csak részben így mellette még dolgoznod is kell, így kb csak aludni van időd, akkor elég nehéz boldognak lenned.

Ez egy széles spektrum, ahol mindenki máshol helyezkedik el.

Jelenleg engem az motivál, hogy kb 1 év (ha rosszul csinálom 1,5 év) és vége a képzésemnek/szenvedésemnek és közben már eltudok kezdeni dolgozni már következő félévben, amit próbálok egy komolyabb tapasztlatot adó cégnél elkezdeni, ami jól nézki az önéletrajzomban.

Meg motivál, hogy lassan ténylegesn mérnöknek nevezhetem magamat és évek múlva jó lesz a fizetésem, ami anyagi függetlenséggel jár.

Plusz érdekel az amit tanulok, de jelenleg nehéz, így szerintem számomra nem is a motiváltság és boldogság a fotnos, hanem hogy kitartó legyek és feladjam a rövidtávú gyönyöröket a hosszútávú boldogságért.

Képzeld el magadat 10 év múlva.

Hol akarsz lakni, mi lesz a munkád, mi lesz a hobbid, miért fogod jól érezni magadat emiatt?

Ezek azok amiket befolyásolhatsz.

Mi kell ezek megvalósításához?

Pontról pontra kidolgozod.

Általaban nem egy dolog kell hozzá, sorban kell haladni, szal pontról pontra megvalósítod és ezek teljesítése tovább fog lendíteni.

Legyenek rövidebb távú terveid is.

Pl. célok: legyenek bizonyos tárgyakból jó eredményeim, legyek sportosabb stb.

Járj el rendszeresen otthonról.

Pl. egy séta az erdőben nem feltétlenül akkor valik jó rekteációs tevékenységgé, ha végigmész rajta, hanem ha összekötöd valamilyen alkotómunkával.

Csinalsz insta oldalt és kirakod a túrákon készült képeket.

Ezek példák, nyílván a saját érdeklődésednek megfelelő tevékenységet válassz.

De ezek mind fel dognak tölteni és erőt adnak.

Nagyon fontos a szakmai cél, a környezeted fejlesztése (aprósagok, mint kondi bérlet - könyvek -albérlet - nagyobb albi - saját lakás)

A passzív és aktív, alkotó rekreációs tevékenységek.

A legutóbbi ha nem is minden pontban reális, de azért jó irányú tanácsot adott szerintem.

De a MIÉRT-re nem válaszolt ő sem.

Szerintem azért, mert nem voltak céljaid, és így sikerélményeid, sem, így nulla önbecsülésed...

Az elmédből a visszatérő negatív gondolatokat takarítsd, ki, ha rajtakapod magad pl. az önsajnálaton, akkor egyből irányítsd elmédet valami pozitívra

Szóval ahogy írták, csak először kicsi, jól mérhető célokkal, amik előremozdítanak, amik segítenek, pl. nekem az otthonom rendezése, lomtalanítás majd felújítása ilyen. Egy lakható otthonban sokkal jobban tudnám érezni magam.

Rendszert kell kialakítani, lefekvés, felkelés, és nappali pozitív szokások kialakítása.

Nem kell mindent egyszerre, az úgyse jön be, és kudarc élmény, viszont szépen felosztva simán kivitelezhető minden fegyelmezetten.

Állítólag egy szokás 30 nap alatt elég jól tud rögzülni.

Hajrá!