Az én életemből már semmi jó nem hozható ki?

30 éves férfi vagyok. Az egész életem egy nagy nulla, sorolom:

-Sosem voltak barátaim, barátnőm sem, még csak nem is beszéltem lányokkal

-Nem sikerült befejeznem a középiskolát, jogsim sincs

-Rossz munkát végzek, átlagos fizetéssel (félretenni sem nagyon tudok, albérletben élek)

-Bipoláris zavarban szenvedek, illetve erős szorongásom van (szóciális fóbia)

Szerintem ott rontottam el az életemet, amikor ott hagytam a középiskolát. Baromi rossz tanuló voltam, 3-4 tantárgyból megbuktam általában, abszolút nem érdekelt az iskola. Illetve érdekelt volna, de annyira levert és rossz állapotban voltam, mert nem voltak barátaim, és egy kicsit ki is voltam közösítve, hogy egyszerűen nem tudtam a tanulásra koncentrálni, semmi kedvem nem volt hozzá, meg amúgy semmihez sem. Illetve nagyon utáltam magam ez idő alatt.

Tehát az én életemből véleményem szerint nem hozható ki semmi jó már.

Próbáltam változtatni, 12 éve próbálok, de nem megy, semmi értelme nincsen, visszaesek ugyanoda mindig.

Szakemberhez sohasem fogok elmenni, ahogy magamat ismerem, megnyílni sem tudok idegennek, még a szüleimnek sem..

Valószínűleg ő sem tud rajtam segíteni.

Tehát szerintettek is fogadjam el, hogy ez a sors jutott nekem?!

Van -e még valaki itt, akinek hasonló sors jutott?

Ja és, öngyilkos sem tudok lenni, gyakorlatilag 4 próbálkozásom volt eddig, de nem megy, ezek után pedig gyakorlatilag már ahhoz sincs kedvem.

Tehát olyan, mintha önmagam börtönében lennék.

Köszönöm a segítséget.