Mi értelme még küzdenem?

Egész életemet valakinek az árnyékában éltem le. Mamám elkényeztetett és teljesen életképtelen vagyok. Anyámtól azt tanultam meg hogy nekem sosincs igazam, mindig tőle fogok függeni és neki lesz igaza. Nincs magánéletem, barátok sincsennek. Keresztapám is jókat szórakozik azon hogy mekkora kudarc vagyok, sokszor gúnyol és kinevet. Sokan mondják hogy törjek ki ebből a családi helyzetből, de nem lehet. Egyszerűen lehetetlennek látom. Hova mehetnék? Tanári pályára készülök, mert csak ebben az egyben látom magamat valamire valónak is, de ha még sikerül is, soha nem leszek olyan anyagi helyzetben hogy kitörjek ebből. Ehhez meg már csak külön fájdalom hogy kimaradtam minden középsulis élményből. A lány akit szeretek mással van, barátaim nincsennek, sehova nem hívnak, de már ha hívnának se mennék mert konkrétan annyira befordultam hogy enni nem merek mások előtt. Őszintén már régóta az öngyilkosság képe lebeg előttem, és már azon töröm a fejem sokszor hogy miként tehetném meg.