Hogyan lépjek ki ebből?

csak el kell huzodnod egy kicsit tavolabb helyre ahol nem ismernek de nem is kell felned.

a felelem kicsit megvaltoztatna ezt az allapotodat.

...nem akarlak arra terelni mert az az ido amig a felelem tart szamtalan reakciot es fordulatot hozhat az eletedben...ezt ugy mondanam nem mindegy hogyan felsz.fontos hogy hogyan felsz!

ne bunt tegyel ahoz hogy felj! azutan mindig bunt kell tenned hogy ne lesullyedjel mert 1bun elkiser es ha 1jovatetelt teszel hozza megmerlegeli mennyire tettel jot a bunodhoz kepest.

konnyen eleshetsz egy tapasztalatlan nelkul...habar szerintem azt sem tudid mikor mondjuk valakire tapasztalatlan...azt mondjuk mar biztosan tudod en egy ferfi vagyok.

Ne hallgass az előttem szólókra! Depressziós vagy, ez egy betegség, nem tehetsz róla. Nekem is ez van. 20 éve van meg ez a betegségem, 6 éve kezeltetem, 3,5 éve nagyjából tünetmentes, de mindig vannak nehezebb napjaim. Azok, akik nem élték ezt meg soha, nem tudják, mennyire frusztráló, mennyire szar, hogy az ember ki van ennek szolgáltatva, ennek, és másoknak is. Az ilyen rmberekbe belerúg mindenki, velünk bármit bárki megtehet büntetlenül, mert a depresszió mentális betegség, egy pszichés betegnek pedig jelenleg senki nem hisz. Engem többször bezártak a zárt osztályra, miszerint közveszélyes vagyok, miközben semmit nem tettem. Megmondtam, hogy lítiummal nem kezelhetnek, mert az nem gyógyszer, hanem idegméreg, cukorbeteg és oajzsmirigy beteg lettem tőle. A pszichiáterek tudják a lítiumról, hogy az idegméreg, de azt hiszik, hogy azt kisebb adagban adagolva, az gyógyszerré változik. Miközben annyi, hogy akkor krónikusan mérgez, nem akutan. Ami a depressziót okozza, legalábbis nálam ez okozta, és okozza, az önszeretet hiánya. Nekem mindig, egész pici koromtól azt igazolta vissza a társadalom, hogy nem vagyok szerethető (autista is vagyok, de ez nem látszik rajtam, 36 évesen diagnosztizáltattam ezt magamnál). Mindig s neurotipikusokhoz mért az anyám, az apám, mindenki, és én nem voltam olyan. Tulajdonképpen őszintén, önzetlenül még soha nem szeretett senki, ezért hiába pfóbálom elhinni, hogy szerethető vagyok, a társadalom nem ezt igazolja vissza. A pszichiáterem eljátszotta azt, hogy kedvel engem, emiatt lett évekre tünetmentes a betegségem, de a pszichiáterem az első adandó alkalommal egyből hátba szúrt.

Kamu beutalóval bezárattatott s zárt osztályra, mert akkor attól félt, hogy, ha nem szedem az idegmérget, akkor attól állapotromlásom lesz. Tévedett, de nem ismeri be, úgyhogy most már azt hazudja, hogy azért záratott be a zárt osztályra, mert nekem állapotromlásom volt. Hazudik rólam, mert engem a kamu beutalója miatt bezártak a zárt osztályra, ő meg nem akar emiatt pereskedni a Klinikával. Úgyhogy elkezdett hazudni fólym, azt, mint a klinika, hogy őket ne lehessen beperelni, és ennek érdekében az az ember, akiben a világon a legjobban megbíztam, hátba szúrt. Tudom, miről beszélsz. Két gyerekem van, nem lenne okom panaszra látszólag, de nagyon nehéz. Az emberek átgázolnak egymáson, hogy a saját érdekeiket előnybe helyezzék, ehhez nem számít, kin és hogyan taposnak át. Nem tudok jó megoldást. Mondanám, hogy egy pszichiáter segíteni tud, de az enyém most szúrt engem hátba.