24 évesen magányosan, hogyan tovább?

Sosem voltam az a nagy barátkozós, haverkodós típus, viszont mindig volt egy haveri köröm, mindig volt barátnőm, így sosem éreztem magamat magányosnak. Aztán a középiskolás haverok az idő múlásával lekoptak, nem baj, akkor még ott voltak az egyetemi körből az ismerősök.

Viszont ahogyan vége lett az egyetemnek, ők is fokozatosan elkoptak körülőelem, utána a barátnőmmel szakítottunk, és talán a magányosságba az utolsó szöget az verte be, amikor a szakítás után hazaköltöztem, munkahelyet váltottam, ahol viszont HO-van, azaz teljesen elszigetelődtem mindenkitől.

Legutoljára messengeren például a szüleimmel beszéltem, előtte 2 hónappal egy volt középiskolás haverommal, gyakorlatilag senkivel nem beszélek, senki nem keres, és én hiába keresem a társaságát másoknak, mindig van valami kifogás, hogy ki miért nem ér rá, meg majd legközelebb, meg majd máskor.

És csak én kerestem más társaságát, az enyémet nem keresték egyszer sem, ez talán a legfrusztrálóbb.

Most kezdetben elkezdek jövőhéttől Thai-Box-ra járni, hogy legalább emberek között legyek kezdetben, de nem igazán szeretném leélni a hátralévő életemet teljesen magányosan, úgy gondolom, hogy talán még abban a korban vagyok, amikor ezen tudnék változtatni, de nem tudom, hogy hogyan kellene.