Szerintetek normális az, ha egyedül vagyok, akkor sokkal jobban tudom elvégzeni a feladataimat, jobban érzem magam?

Igen, teljesen normális.

Nincs "zavaró repülés", - kéretlen tanácsok, tevékenységedben feltartó, semmitmondó fecsegések, csörgő telefon, követhetetlen feladat-elágaztatás, mások által erőltetett tempó,

saját magad osztod be az energiáidat, rendelkezésedre álló műszaki-, technikai hátteret,

olyan szinten van rend körülötted, amely neked optimális a feladatait elvégzésére,

nem kritizál senki,

rendszer van a cselekményeid sorozatában,

átlátod, hogy éppen hol tartasz,

biztos lehetsz abban, hogy mi az, amire már nincs gondod,

nem kell alkudoznod senkivel, semmilyen okból,

te szabályozod magad körül a hőmérsékletet, huzatot, pihenőket.

Az emberek igen túlnyomó hányadának esetében egyáltalán nem mindegy, hogy ezek "a csillagok együtt állnak" vagy sem!

Hozzátenném, én bizonyos szintig szeretem ha körülvesznek szintén dolgozó emberek, mindenki teszi a dolgát, beszélgetnek a munkáról, én meg csendben hallgatom mint a rádiót.

Ami viszont nagyon leszív az a negatív gondolkodás és folyamatos panaszkodás. Munkatársaim ilyenek. Konkrétan azt látni, hogy egész nap vagy nincs a helyén, vagy ha ott van akkor internetezik. Persze mellette megy a 8 órán át tartó sírás-rívás mindenért is. Ha unatkozik az a baja, ha dolgozni kéne az.