Miért van ez mindig ha másokkal beszélgetek?

Ha komolyabban zavar, akkor kettő dolgot tudsz megtenni a saját érdekedbe:

1. Emelt hangon megkéred, hogy tegye meg a szívességet, hogy meghallgatja ő is - a kölcsönösség elvén - a mondandódat.

2. Egyszerűen ott hagyod ő(ke)t, amikor kontrollálatlanul ömlik rád a duma, mint tehénből a ganéj. Amikor végig sem hallgatnak valakit, az rosszabbul szokott esni, mint amikor vitatkoznak egy emberrel - és esélyes, hogy rákérdeznek alkalomadtán, hogy miért tetted, amit. Ekkor el tudod mondani az illető(k)nek, hogy részedről felejtős az egyoldalúság: vagy hagyják, hogy te is ki tudd fejteni az álláspontodat vagy nem vagy kíváncsi a monodrámájukra!

Van olyan kollégám, akinek rávilágítottam már nem egyszer arra, hogy milyen szinten nem tisztelik egymást a másik kollégával. Ő ezt akkor elintézte annyival, hogy ők értik egymást így is, de kettőnk között viszont csodával határos módon nem működik így a kommunikáció - többek között azért, mert tudja, hogy velem miként járhat!

Mert nem figyelnek a másikra,

Csak a saját mondani valója a fontos számára.

Illetve nem tanulták meg, hogy illik végig hallgatni a másikat, illetve nem vágunk közbe másik szavába...

Ha valaki beszél, megvárom, míg végig mondja és utána mondom a saját mondandómat...

De ezt én nagyon sok embernél látom, hogy már nem divat.

Meg azt is észre vettem, hogy az emberek egyre türelmetlenebbek...

Nyáron balatoni büfében dolgoztam, vittem ki az ételt a pultig, és ki kiabáltam a hozzá tartozó számot,

Rendszeres volt, hogy közben miközben az ételt szerettem volna kiadni, a többi ember, annyival nem tisztelt meg, hogy megvárta volna, míg kiabalom a számot, hogy elkészült az étel,

Illetve hiába látták, hogy beszélek egy vendéggel, nem várták meg , közbe belebeszeltek és mindenki egyszerre beszélt hozzám...

Én úgy emlékszem nekem már óvodás koromban megtanították, hogy ha valaki beszél megvárom, míg befejezi és utána mondom a sajatomat..de ezt már nagyon sokan nem tanulták meg..