Szerintetek normális hogy egyedül élek 35 évesen, de én így szeretem és nem is akarok ezen változtatni?

Teljesen normális dolog, nincs ezzel semmi baj. Úgy élj, ahogy te szeretnél!

Nem kell azzal foglalkozni, hogy mások mit gondolnak rólad.

öcsém, én pont ilyen voltam :D Nekem nem kell nő/feleség, aki irányítgatni akar meg akihez majd alkalmazkodni kell, én így vagyok király ahogy, gyerek se kell mert minek áldozzam fel a szabadságom, a szabadidőm meg a pénzem? pff... AZTÁN... jött a képbe random módon (szóval nem kerestem, és ő se keresett párt magának!), aki egy pillanat alatt porrá zúzta ezt a világképem úgy, hogy ő igazából semmit se tett, minden megváltozott belül bennem, hirtelen elnéztem volna olyan dolgokat amik régen nálam főben járó bűn lett volna, hirtelen egész szimpatikus lett a családkép a jövőben, és simán bevállaltam volna érte áldozatokat. És volt már dolgom más nőkkel is az utóbbi időben és egy sem váltott ki szinte semmi hasonlót. Aztán végül nem lett a dologból semmi, de egy qrva mély depresszióval teli gödörbe lökött és a mai napig nem sikerült teljesen kikecmeregnem :D

A tanulság: úgy sem az lesz, amit te akarsz, és pont te magad fogsz majd ellent mondani magadnak, ha megtalálod "az igazit" vagy a hasonlót... Szóval normális hogy most így gondolod, folytasd is ezt az életet ha neked ez így jó, kitudja meddig tudod még... :D Én is naív bolond voltam, és óó de szép és nyugodt kis életem volt