Kiábrándultatok mindenből, főleg Magyarországból a magyarságból, ebből a kultúrából?

#30 ez a baj, hogy az emberek azt hiszik én tárolom a táskámat, és vérig leszek sértve ha valakinek ez nem tetszik. Szóval szeretném tisztázni hogy nem, nem tárolom a táskámat, egyszerűen kényelmesebb úgy ezért odarakom. Ennyi. Nem azért rakom oda mert "márpedig én ott akarom tárolni az utazás végéig és rohadjon meg mindenki más" vagy mert "én megtehetem". Hanem mert addig a pillanatig, amíg valaki nem szeretne mellém ülni, teljesen nyugodtan lehet ott, senkit nem zavar, nekem meg kényelmesebb. 3,5 éve tömegközlekedek, és minden alkalommal mikor valaki le akar ülni mellém, szó nélkül berakom az ölembe, mert akkor MÁR zavar valakit, és kell a hely. Ez ugyanolyan minthogy a padon sem fogok összezárt lábakkal és vállakkal kuporogni, hátha valaki le akar ülni. Ha viszont odajön a 3 gyerekes anyuka és le akarja ültetni mellém a gyerekeit, akkor természetesen összébb húzom magam. A probléma az, hogy az emberek elvárják hogy előre kiszolgáljam egy olyan igényüket, amiről még nem is tudok (pl hogy mellém akarnak ülni), és amiért ezt nem teszem meg (mert pl mellettem van a táskám) akkor végtelenük felháborodnak. Szerintem ez nonszensz...

#27 Nekem a személyes kedvencem azok, akik nem hajlandók leülni a helyiráton, mert ők márpedig nem ülnek idegenek mellé, vagy jobban szeretnek állni, vagy fogalmam sincs miért. Ott vagyunk 50-en, tipikus heringjárat, és 4-5 hely van szabadon, mert pont olyan áll mellette aki márpedig nem hajlandó leülni. És ha fellököm, hogy oda tudjak ülni, még ő van végtelenül felháborodva. Komolyan mondom, ennyi ésszel, őszintén csodálom hogy még nem haltunk ki.

A Nemzeti Hang hallgatása segíthet.