Introvertáltként milyen kollégiumban lenni?

Nekem nagyon nehéz volt. Eleve egy olyan kollégiumba vettek fel, ami inkább hasonlított egy lepukkant munkásszállóhoz, ráadásul az egyetemnek arról a karáról, ahova bekerültem, szinte senki nem volt abban a kollégiumban. Az emeletünkön konkrétan senki. Két bulizós, alig tanulós srác mellé kerültem harmadiknak, és nem egyszer hallottam, hogy élcelődnek rajtam, amiért nem partizok hajnalig a folyosón, hanem emberi időben lefekszem, mivel reggel mindig korán kezdődtek az óráim. Utólag már bánom, hogy nem voltam elég nyitott a sok partiállat felé, de mentségemre szóljon, hogy végtelenül irritáló volt mindegyik. Tipikus nagypofájú, kétszínű, gunyoros arcok. Öt hónapig bírtam, utána sikerült kivenni egy szobát egy kis lakásban, két idegen srác mellett. Az is elég érdekes hely volt, de a kollégiumhoz képest nekem kb megváltás.

Bennem is hasonló félelmek voltak anno, de egész jól átvészeltem. Egyrészt volt egy csapat a koliban, akik jófejek voltak és "befogadtak". (Igaz, én nem vagyok szélsőségesen introvertált.) Másrészt a közvetlen szobatársaim is eléggé introvertáltak és normálisak voltak, velük nagyon jól kijöttem. Az egyikőjükkel mai napig megmaradt a barátságunk. De ha te nem leszel ilyen szerencsés, akkor lehet szobát cserélni, ahogy fentebb is írták. A lényeg, hogy azért valamennyire próbálj meg embereket megismerni a koliban, hogy találkozhass hozzád hasonló karakterekkel, akikkel aztán össze is bútorozhatsz egy szobába, ha a random szobatársakkal nincs meg a "kémia". Nem kötelező mindenkivel jóban lenned. Bőven elég, ha találsz néhány embert, akivel egy hullámhosszon vagytok (és akkor mindenki mást el lehet könnyedén kerülni). Persze, lesznek majd nagyképű, flegma, lenézős arcok a koliban. De velük nem kell foglalkoznod. A lenézéssel egyébként is magukat minősítik, nem téged.

Először költözz be és aztán meglátod. Most azt sem tudod, kikkel leszel együtt. Senki nem mondja meg, hogy fogod viselni. Simán lehet, hogy jó lesz.