Szerintetek jó irányba tart az életem?
Egy éve egyetemre készültem tanárnak, de a jelenlegi helyzet miatt úgy gondoltam hogy nem akarok tanár lenni és én ezt nem vállalom be. Egy évig semmit nem csináltam, depresszióba estem és csak itthon voltam. Voltak alkalmi munkahelyeim, de nem találtam a helyem. Barátaim azeltőtt se voltak, a lányoknál se voltam sikeres, mindig elutasítottak, de középsuliban még elvoltam, mert a magányomat elnyomtam a tanulással. (Sokszor pluszba is tanultam csak hogy a gondolataim elterelődjenek). Viszont így hogy semmit nem csináltam nagyon rám talált a magány.
Jelenleg viszont elkezdtem talpra állni és összeszedni magam. Jelenleg csinálom a jogosítványt, az alkalmi munkáimnak legalább annyi haszna volt hogy megkerestem rá a pénzt. Továbbá szeptemberben elkezdődik a szakképzésem is felnőttképzésben villanyszerelőként. Viszont itt kezdődnek a gondolataim megint rossz irányba menni.
Pl. mivel a nyelvvel sincs gondom szeretnék majd ezzel a szakmával külföldre menni és akár új életet is kezdeni. Rossz családi körülmények közt élek, szóval senki és semmi nem köt haza. Viszont több helyen megkaptam azt hogy hülyeség volt villanyszerelőnek menni mert túl sokan vannak és nehéz érvényesülni. Ráadásul az itthon szerzett szakmai papírt nem is fogadják el külföldön. Ez egy kicsit felidegesített most. Egy éve végre először reménykedtem, de most azt mondják nekem hogy hülyeséget csinálok.
A másik problémám pedig a magány. Őszintén lehet nem normális ez, de nem is annyira barátokra vágyok. Igazából én ha találnék egy leányzót akivel boldogan ellennénk bőven meglennék elégedve. Nem szeretem az embereket, de ez nem azt jelenti hogy ne hiányozna az érzés hogy szeressenek, illetve hogy én is szerethessek valakit odaadóan. Viszont itt is volt hogy valakivel beszéltem erről a gondomról és annyira lehúzott az életről hogy nem igaz. Pl. nekem a kamaszkoromban nem volt semmi érdekes. Nem voltam egy buliba se mert ha menni akartam se hívtak/ha mentem látványosan leráztak. Nem csajoztam, nem bandáztam, mert akárhányszor próbálkoztam nem álltak szóba velem. Egy idő után meg el is engedtem. Ez az ember meg azt mondta nekem hogy az a baj velem hogy én ezt végleg elcsesztem, mert hogy kisgyerek korom óta kellett volna szocializálódnom és hogy ne 20 évesen akarjak már csodákat tenni, felnőttem vége. Ami ebben jobban fájt hogy nem veszekedtünk és alapból jó embernek ismertem meg és most se változott ez a véleményem, csak olyan tényszerűen mondta.
Valóban elkéstem 20 évesen? Tudom fiatal vagyok, de se barátaim, nem jártam bulizni és úgymond nekem kimaradt az hogy "kiéljem" magam. Ráadásul nem is érzek erre vágyat. Azt mondta nekem ez az ismerősöm hogy 20 évesen egy 40 éves megkeseredett ember vagyok. És nem akarok megsértődni rajta, hanem egyszerűen az vágott mellbe hogy minden szavát igaznak éreztem és csak nem akartam eddig látni a fájó igazságot.
Azt a végén szeretném megjegyezni hogy nem hisztizni jöttem ide és nem várom el hogy itt bárki is sajnáljon. Egyszerűen csak kívancsi vagyok ki hogy látja ezt és más is így gondolja e. Illetve nincs nagyon kinek kiadni magamból ezeket a dolgokat.
válasza:Egyrészt az, hogy külföldön nem fogadják el a magyar papírt, elképesztően nagy hülyeség. Nagyon sok helyen itthon sem nézik egyáltalán a papírt, egyszerűen bizonyítani kell. Meg amúgy is elég nehéz elképzelni, hogy mindenhol leráznak azzal külföldön, hogy "ez egy másik országból való papír, nem tudsz te semmit". Ugyan már.
Amúgy meg 20 évesen még semmivel nem vagy elkésve. Tulajdonképpen az egész életed előtted van. Bármilyen irányba viheted még a dolgokat. Viszont érdemes elgondolkozni őszintén, hogy mik azok a dolgok, amik olyan irányba vitték el az életed, amilyenbe nem akartad. Például hogy mi miatt utasított el mindenki. Tudom, kicsit nehéz ezt objektívan látni, de ha rájössz a kudarcaid forrására, és hogy mit lehetne kicsit másképp csinálni, sok dolog nagyon könnyen meg tud változni.
válasza:Erről nem beszél senki de a húszas évei a legrosszabb minden fiúnak, még nem tudod mit akarsz kezdeni magaddal, de már nem vagy gyerek, még nem vesz senki se komolyan, és még nem is értesz semmihez se igazán. Ilyenkor csak azt tudom ajánlani, hogy komolyodj, és tanulj/keress valamit amit szeretsz, és tehetséged is van hozzá. Majd ha eléren a 30-évet, akkor komolyan is vesznek, és elhiszik h kompetenciád van hozzá.
Ne viszonyítsd magad másokhoz, lányokhoz főleg ne, mert nekik ez az életük csúcs pontja, a 18-30-ig. Neked majd 30-tól kezdve kezdődik el igazából az életed.
válasza:Köszönöm a válaszokat, tényleg kellett most egy motivációs lökés! És jól is esik hogy ilyen válaszokat kaptam, félve tettem ki mert ezen az oldalon vannak ám elég gonosz válaszok is.
3-as igen ezt jól látod. Ez gyerekkorból ered és nem igazán tudom hogy tehetném helyre a hibáimat és ezt szenvedem most. Ha tehetném újra kezdenék sok mindent, de sajnos nem ilyen egyszerű az élet. Szóval marad a vergődés abban a reményben hogy sikerül ebből felállni és boldogulni magam is.
Mindenkinek a maga módján kell kiélnie magát. Én sem voltam sosem bulizós, sőt még az egyetemi baráti társaságaimban is mindig elutasítom az alkoholt pedig itt már tényleg mindenki iszik mégha csak alkalmilag is. De én minek tegyem ha nem találom benne élvezetem?
Helyette gimis korom alatt találtam saját utat arra hogy kiéljem magam, értsd úgy hogy ez bármi lehet, részemről pl ez volt az internetes ismerkedés, randizás egy csomó tinderes sráccal, csak hogy történjen valami és még persze sok más amivel ÉN voltam komfortos és nem pedig Mindenki más. Neked sem késő még, 20 évesen is bőven ki tudod éni magad, csak új dolgokba kell belevágni, és igen néha kell hülyeséget is csinálni, de ez is ösztönösen jön.
A továbbtanulás meg ne attól függjön hogy mi az ami praktikus hanem tanuld azt amit szeretnél. Ha pl még mindig akarnál tanár lenni akkor lehetnél magántanár, vagy csak tanuld azt a szakot, amilyen tanárnak mentél volna, hiszen a tanári szakon is ugyanúgy belédverték volna a fizikát ha pl fizika tanárnak készültél volna stb
válasza: válasza: válasza:Villanyszerelő jó szakma, el tudsz vele helyezkedni itthon is, nem muszáj még magánvállalkozónak se lenni. Szakmai képzés alatt esetleg próbálj tapasztalatot szerezni. Ha 30 éves lennél se lenne késő. Szóval, tarts ki, csináld végig, ne engedd magad lebeszélni. Ez értelmes szakma.
Csak egy napra előre gondolkodj mindig, nem kell távoli jövő nehézségein morfondírozni. Plusszban még sportolhatsz (pl. futás), hátha közbe találsz sport társat, barátot.
válasza:3as vagyok. A sport tényleg jót tehet, főleg az önbizalmadnak. Az elején talán nehéz, főleg az elhatározás, hogy rávedd magad, de ha az megvan, sokat tud segíteni az általános közérzeteden.
Fogalmam sincs milyen és mekkora fokú traumák értek gyerekkorodban, de azokból nagyon nehéz "rendbejönni", rengeteg meló, nem megy egyik napról a másikra. Mindenkinek más segít, vannak pszichodráma csoportok, egyéni terápiák, coach is tud segíteni esetleg a pszichológuson kívül. Mindenféle művészeti terápiák, állatos terápiák, kineziológia, szóval széles a paletta. Szerintem leginkább kapcsolatainkban sérülünk és kapcsolatainkban is gyógyulunk, szóval ne zárd el magad, ismerkedj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!