Más is van ezzel így?

Ha gondolod írj rám.

Igen, annyi különbséggel, hogy én egyáltalán nem igénylem az emberek társaságát. Bőven elég a munka és a család, még sok is néha. Praktikus szempontokból lenne jó néhány, hasonlóan gondolkozó haver, akikkel ki tudjuk segíteni egymást alkalomadtán. Pl. el kell vinni a kocsit szervízbe és kell egy fuvar, felvinni a kanapét az emeletre és hasonlók. De cserébe nem kell napi szintű kapcsolattartás megrögzötten közös programozni meg ilyenek. Ha van apropója a találkozásnak, akkor jól kijövünk és ennyi.

Minden magányos emberek üzenem: Nem az a baj, hogy nincsenek barátaitok, hanem az, hogy meg van az igényetek erre. Sajnos megváltoztak a körülmények a mai világban, itt már nincsenek szoros kapcsolatok. Van, aki cserben hagy és van, akiről még nem derült ki, hogy majd cserben hagy. Azok, akik most leírnák, hogy de márpedig nekem 5 éves barátságom van stb, nekik is csak idő kérdése, hogy mikor ér véget. Meg kell szüntetni tudatosan az igényt a kapcsolatokra és egyedül boldogulni. Attól érzitek rosszul magatokat, hogy van egy igényetek, amit nem tudtok kielégíteni. Ezt az igényt kell megszüntetni és megszűnik a betöltetlen űr. Nagyon nehéz és néha hosszú folyamat, de hosszútávon jobban megéri, mint folyamatosan csalódni az emberekben, vagy szenvedni attól, hogy akarsz barátokat, de egyszerűen nem tudsz egyet sem szerezni.