Nem birom elviselni a magányt.Van ebből ki út?Nincsen senkim!Munka után mindig csak egyedül vagyok.Mindig rossz kedvem van.Ki lehet ebből mászni?34f

Sajnálom.

Hobbi? Edzés?

Nagyon könnyen lehet változtatni ezen: ismerkedni kell.

Olyan nem lesz, hogy egyik nap felkelsz, és míg csicsikáltál, megváltozott az életed. Oka van, hogy most így van: elhanyagoltad a szociális kapcsolataidat. Változtass magadon, a szokásaidon, és lesz társaságod.

Sokan vagyunk így ezzel.

Múltkor megittam a "Lexarom vodkát " és azóta teszek a világra, az emberekre. Nem adom meg az örömet nekik,hogy rosszul érezzem magam :)

Pedig senkim nincs.Mégis találok minden nap valami szépet..

F

Jézus a megoldás.

Hasonlóan voltam, mint te. Aztán elkezdtem tanulmányozni a Bibliát. Főleg az újszövetség fogott meg. Elkezdtem hinni abban, hogy nem vagyok egyedül.

Én is tettem fel ide hasonló kérdést. Ma már örülök az időnek, amit egyedül tőlthetek, hiszen akkor van igazán társaságom: Jézus, aki Istenné lett.

Régen voltak barátaim, akik nem a munkahelyemről származtak. Mindekben csalódnom kellett. Vajon mennyire barát az, akire a legnagyobb szükség idején nem lehet számítani?

Olyan munkát, olyan munkahelyet kerestem, ahol sokan dolgoznak. Így elég sokféle ember van az életemben.

Visszaköltöztem a szüleimhez a válásom után. Velük élek, de egyedűl vagyok. Arra jutottam tehát, hogy mindegy, hogy az ember egyedül él vagy a szüleivel esetleg egy drogrehabon. Aki magányos teremtmény, azt senki sem érti meg. Senki, csak egy: Az Isten.

Én úgy vélem, a legrosszabb az emberrel, ami megtörténhet, ha egyedül egy albérletben vagy egy saját házban tölti az életét. Ha nem szakad ki az ember a 4 fal közűl, nem fog társaságra lelni.

Néha jó kimozdulni. De néha be kell zárkózni.

Azért mondom, hogy Jézus a megoldás, mert a története, melyet a 4 evangélium elmeség számtalan megoldást rejt a magányos ember problémájára. De rejt egy hatalmas megoldást, sőt nem is rejti el, hanem hírdeti: Isten.

A Biblia nem nevezi Jézust Istennek. Én nevezem annak. Mert én ezt a bölcsességet vettem ki belőle.

Mert amikor magányomban mindenféle kínok közt az öngyilkosság felé fordúltam mégis letérdeltem és Jézushoz, az egy Istenné vált Jézushoz imádkoztam. És akkor megéreztem. Megéreztem, de nem értettem teljesen. De azt éreztem, hogy olyan erő vesz körbe, melyet sosem tapasztaltam. Szeretetet, bölcsességet, megbocsátást és legfőképpen társaságot éreztem.

Megtapasztaltam, hogy nem vagyok egyedül, pedig senki sem volt a házban, ahol voltam. sosem voltam egyedül, mert mindig volt aki velem volt, még akkor is, ha nem hittem benne. És ami a legfontosabb: Már soha sem leszek egyedül.

Mindig csak az Isten.

Egy képzeletbeli ideiglenes pszichikai, olcsó, kényelmes megoldást látnak a vallásban, mert jelenleg más opciójuk nincs, de ha még is találnak időközben, akkor dobják a vallást, vagy csak csökkentik a gyengébbek. :P

Egy Ördög lánya. :P

Ugyanez nálam is. Még a kor is.

Imádom ezeket a nagy megfejtőket:

“ Nagyon könnyen lehet változtatni ezen: ismerkedni kell.”

Na akik ezt mondják, azok a büdös életben még egy percre ne voltak magányosak és fingjuk nincs milyen az, ha az ember rohadt nehezen ismerkedik, de azért idejön osztani az észt a magány témában.