Másnak is hiányzik a gyerekkora? Más is boldogtalan család mellett?

Ilyen, amikor a társadalmi igényeket előbb elégíted ki, mint a saját szükségleteidet.

Nekem nem hiányzik a gyerekkorom, boldog vagyok.

A boldogságot magunknak csináljuk, ahogy a boldogtalanságot is.

Elég nyilvánvaló-bár nem vagyok lélekbúvár- hogy a probléma gyökere a házasságod hiányosságából ered, legalábbis ami az érzelmi részét illeti. Röviden nem vagy boldog, mert a férjed nem tesz boldoggá! Nem tudom mennyire működik nálatok a kommunikáció, de gyanítom hogy ahogy te, úgy a férjed is kiégett.

Monoton, alulfizetett meló, napi problémák, egyre ritkább hálószobai együttlétek, stb stb... talán ahelyett hogy a múltban keresed a boldogságod letűnt pillanatait, a jelenben kellene tenned érte.

Mondd el a férjednek mit érzel, hogy úgy érzed nem támogat, hogy azzal amit tesz csak mindkettőtöknek árt, és hogy te nem ennek a férfinek mondtál igent. Ha elveszik a kommunikáció, ha csak a sóvárgás marad, akkor ez a helyzet csak romlani fog.

Dumálj vele! Keress vagy teremts intimitást, randizzatok mint régen, hozz változást az életed ezen szakaszában. Ha úgy érzed hogy erre nem vevő, talán jobb lenne nem elfecsérelni az életed a fickó mellett...

Ja, és vegye ki a részét a házimunkából, mert egy modern férfinek nem ciki az efféle meló :D

Családsegítő szolgálat. Vagy egyházi közösségek, lelki vezető.

Egyszer a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál láttam egy nagyon jól sikerült párterápiát. Az megható volt...

Hát nem tudom, ezt végigolvasva lehet hogy még a párterápia sem segít, nem hogy a dumcsizgatás, mert a férjed problémái jóval túlmutatnak a párkapcsolati és szülői inkompetenciáján.

Ő kb minden területen semmirekellő, képtelen megtartani egy állást, naplopó, rossz apa, és ezek tetejében még veled is kretén. Van egyáltalán valami, amiben felnőttként viselkedik?

Ha ez így megy tovább, akkor a lányodnak sosem lesz olyan gyerekkora, mint amilyet te visszasírsz... Hogy is lehetne szép gyerekkora egy kiégett igásló anya, és egy naplopó, hol van munkája, hol nincs típusú apa mellett...?

Tudom könnyű kívülállóként osztani az észt, de a múltba való menekülés helyett szerintem inkább adj a párodnak ultimátumot (és gondold is komolyan); ha továbbra is a családja terhére lesz, akkor szevasz.

Menekítsd ki a gyerekedet onnan, és költözz közelebb a szüleidhez, vagy nem tudom.

Neked nem a gyerekkorod hiányzik, hanem nem bírod elviselni a trágya férjedet.

Tudom, könnyű beszélni, de szerintem válj el tőle. Menjetek külön és keress egy normális partnert. Se munkája, se semmilye. Szégyen az egész ember. Vagy te rakd őt ki, vagy keress más lakhatási megoldást. Gyakorlatilag már most is egyedül neveled a lányod. Annyi a különbség, hogy van melletted egy élősködő is. Na, tőle szabadulj meg!

Kisgyerek mellett elég kemény az élet. Rengeteg örömet adnak, de érzelmileg nagyon megterhelő. Legalábbis nekem, mert mert fontosak nekem, és beleadok mindent, de nálam is vészesen fogy a tartalék, amiből meríthetek.

Nagyobb, iskolás gyerekkel máshogy lesz nehéz, de több időd jut majd magadra.

Az, hogy a férjed nem önálló, azaz, hogy az ő lelkét is te ápold pluszban, ne egymást támogassátok, az hab a tortán. Ő itt most nem partnered egyáltalán.

Adj magadnak egy kis időt, és szedd össze a bátorságodat a változtatásra. Ügyes vagy, ha ennyi mindent kibírsz, az új helyzetet is fogod tudni kezelni, menedzselni kettőtök életét.