Akiknek az az elve, hogy mindenkit le kell szarni, azokat nem zavarja, ha őket is leszarják, mert más is ezt az elvet követi? Vagy az már más és nem esik jól?

Van, akit igen, van, akit nem.

Ott rivalizálas van és az kerül felülre, aki jobban le tudja sz.rni a masikat.

Az van, amit a második ír. Nem zavar, megértem, de ettől még úgy intézkedem, hogy nekem legyen jobb. Amelyikünk ügyesebb, az “nyer”.

Mármint én munkahelyi szituációkban értelmeztem a kérdést, a magánnyal nem tudom, hogy jön össze. Pl olyan helyzetben, amikor mind a ketten szabit akarunk egy ünnep környékén, de csak egy mehet el.

Hát néha rosszul esik, de többnyire leszrom azt is.

Én nem keresem a másik társaságát, nem írok üziket, köszöntéseket az ismerőseimnek, nem keresem őket szinte sosem. Engem sem keresnek párhuzamban. Ez egy nagyon jó élet, mert minimális, 0 a felelősség egymásért, ugyanakkor rossz is, mert kimaradok/lemaradok eseményekről, lehetőségekről.

Hiányzik belőlük valami emberi. Vagy sosem volt, vagy kiégett belőlük. Néha, legbelül, amikor egy még valamennyire érzőképes ponton találják el őket, nekik is fáj. Próbálják ezt leplezni, valahol máshol vezetik le. Esetleg egyszer csak "váratlanul" felkötik magukat.