Hogy lehet elviselni azt, hogy az évek során eltűntek a barátok az életemből?

Ugyanez a helyzet nálam is. Gimi után, szinte azonnal, eltűntek a barátok az életemből. A személyük is hiányzik, az is bánt, hogy nincs kinek mesélnem engem érintő dolgokról, nincs kivel programokat szervezni, látogatni. Tudom, el lehet menni rájuk egyedül is, megtörtént, de nem ugyanaz. Annyival jobb, amikor van ott valaki, akivel közösen meg lehet ilyeneket élni, át lehet ott poénkodni, beszélni.

Ez az állapot nálam, teljese erővel, 2. éve tart, és még mindig nem sikerült megszokni. Igyekszem olyan helyekre járni, ahol emberek közt vagyok, ahol lehet másokkal kommunikálni, de barátságok nem köttetnek. Az adott helyen nagyon jóban vagyunk, de amint kijutunk onnan, az előbb említett dinamikából semmi sem marad.