Van olyan ember, akinek nincsenek barátai, barátnője? Olyan ember, aki teljesen egyedül él?

Azért ez kicsit árnyaltabb kérdés. Olyan, akinek tényleg nincsenek emberi kapcsolatai, nagyon kevés van, és általában mind visszavezethető valamilyen mentális problémára.

Akinek viszont nincsenek olyan tényleg igazi barátai, de azért egy-két haver akad, vagy akivel azért olyan beszélőviszonyban van, azt meg nem nevezném teljesen magányosnak.

Én már egy jó ideje egyedül vagyok, barátok nélkül, a lakóhelyemre fogom ezt, 13 éve élek olyan helyen, amit már az elejétől fogva nem tudtam elfogadni. Városból költöztem vidékre, itt teljesen mások az emberek.

A párom tőlem 160km-re volt, 6 évig tartott a kapcsolatunk, de a rengeteg utazás miatt is elromlott, meg az ingatlanpiac nyomorult állapota miatt is. Sajnos városban lakni újra már nem fogok tudni, legfeljebb albérletben, de nem lenne értelme, ha van saját házam. Csak kevés az értéke.

Úgy teljes igazából általános iskola óta maradtam egyedül, azzal lezárult egy korszak, új iskola sok idegen ember, és persze nem találtam ott barátra mert értelme sem lett volna hisz egyik sem volt városbeli

Ma 21 éves vagyok, senkim nincsen változtatnék igen, de nem könnyű mivel ehhez kell egy lökés a sorstól

21/F

Én ilyen vagyok, nincsenek barátaim, se barátnőm, haverjaim, de még beszélgetni se nagyon tudok senkivel, maximum interneten 1-2 emberrel, de az meg nem ugyan az. Egyedül még nem élek, az anyámék házában élek még, de amikor innen kiköltözök (minél előbb szeretnék) valószínűleg egyedül fogok élni.

Nem vagyok antiszociális, vágyok az emberi kapcsolatokra, csak valamiért nekem nem megy a barátkozás, a beszélgetés, nem tud velem senki úgy elbeszélgetni, meg nem is akarnak.

A hellyel is vannak gondjaim, ahol élek, nem él itt túl sok korombeli, akik élnek azok szemében meg már el vagyok ásva, ugyanis kitaláltak rólam valami hülyeséget, amit valahogy mindenki elhitt, és így egy haverom sincs itt.

De nálam ez az egész, hogy nincsenek emberi kapcsolataim, abból indul ki, hogy a beszélő készségem egy nagy nulla, nem tudok valamiért beszélgetni az emberekkel, hiába próbálkozok akárkivel is.

18/F

HA nem megyek nagy tàrsasàgban...kezd a legelején! Chat...egy ember,majd kettö...mész az utcàn,ha làtod segítségre van szükség,akkor mész!

Nàlam meg úgy van,h a felnöttekkel jobban tudok beszélni.sött!velük szeretek.a velem egykoruakkal nem megy... :/ 18/L

Barátnőm sose volt,belegondolva barátom se csak pár "haver" akiknek addig voltam jó,amíg nem volt nő a láthatáron. Egy nulla vagyok az emberek szemében,egy utolsó senki,akin át lehet nézni,aki csak akkor van ott,amikor épp kell valami. A csajok dettó,mintha ott se lennék. Próbálhatok én kezdeményezni,lehetek kedves,érdeklődő....kb mint halottnak a csók. Az meg milyen kérdés,hogy jó-e ez nekem? Milyen mazochista állat élvezi a magányt? Még jó hogy változtatnék,de senki nem segít,senki nem áll mellettem magamtól pedig már mindent megtettem,ami eszembe jutott. Assze ennyi....

20/F