Nem tudok mit kezdeni az érzéseimmel muszáj valahova leírnom, viszont senki sem ért meg engem.18 éves lány vagyok, most fogom kezdeni az orvosi egyetemet, viszont semmi kedvem nincs hozzá. Mit tegyek?

és milyen kifejezéseket használjak? ugyan már, az orvosok is voltak fiatalok, ok is buliztak, élték az eletuket, én meg épp hogy egy othonulo mindíg tanulgató, soha sehova nemjáró, olyan aki lenézi azokat akik kicsit is eltérnek az átlagnál, na az olyanokat nem engedném orvosnak, mert nincs semmi elet tapasztalatuk, azt se tudjak h hogy bánjanak az emberrel, mert sohasem voltak kapcsolataik, nem tapasztaltak ki milyenek is az emberek, nem tudjak hogy kell banni veluk, na én az olyanoknak nem engednem h orvosok legyenek, mert nem minden az hogy mit tanultak meg az egyetemen, ahoz kell meg tapasztalat és talpraesetség hogy tudjak az eletbe hasznosítani! :)