Normális, hogy 13 (L) évesen nincsenek barátaim és a magányt szeretem?

Különbözőek vagyunk, ettől szép a világ. Fölösleges azon rágódni, hogy milyen lehetnél és milyen nem vagy, azt kell elfogadnod, amilyen vagy.

Ha a magányt szereted, abba senkinek semmi beleszólása nincs. Én is ilyen voltam, aztán találtam néhány embert, akinek megszerettem a társaságát. Ez nálad vagy eljön, vagy nem. Élj úgy, ahogy neked jólesik, addig, amíg nem ártasz másoknak. :)

szia

ebben a korban ez természetes, én is ilyen koromban nagyon zárkózott voltam, inkább itthon voltam magam és elfoglaltam magam, jó volt 2 barátnőm , de velünk többnyire a suliba beszéltem nagyon ritkán mentem át hozzájuk, de miután felkerültem középsuliba 9. év végére bárkivel el tudtam beszélgetni, bár még akkor is szívesen voltam egyedül, de az lényeg, hogy amíg nincsenek rossz gondoltaid ezzel a magányossággal kapcsolatban addig nincs baj :)

20/L

jaj és még annyi, hogy ne aggódj ezen

ilyen fajta vagy :)

majd idővel megváltozol

Ha nincsenek fobiaid, nem rettegsz az emberek kozelsegetol, nem gyotor panikroham, mikor emberek koze mesz, teljesen normalis.

En sajnos 9. eve szenvedek szocialis fobiaban, par honapja megtapasztaltam az elso panikrohamomat is.

Ha te ilyen vagy és igy érzed jól magad akkor ez természetes! :)

Hiszen ha nem éreznéd magad jól változtathatnál a dolgokon.

De neked igy a jó ha valakinek ez nem normális az azért van mert ö másmilyen.

Neis foglakozz velük. ;)