Miért érnek állandóan kudarcok az emberi kapcsolatokban?

Elég nyitott ember vagyok és kifelé forduló, mégis egyedül vagyok, mint az ujjam, nem tartozok sehová és nincsenek barátaim. Már véget ért a suli is, így senkivel nem köt össze semmi, a munkám meg nem olyan minden nap bejárós. Régen sok haverom volt, de ez valahogy megszűnt, eltávolodtunk. Próbáltam barátságokat kialakítani emberekkel, de egy idő után ezeknek vége lett. De ami a legfájdalmasabb, hogy látom, hogy sokan inkább leráznak kegyes hazugságokkal, mert nem akarnak megbántani, közben én átlátom az egész helyzetet. Pedig beszédes vagyok és szeretek kimozdulni. Mi kell még? Nem tudom, mi a baj velem. De biztos van valami, mert ha nem lenne, akkor most minden normálisan menne és nem lennék tök egyedül.