Érdemes még így élnem?
18 éves fiú vagyok. Az életem már 4 éve semmit sem ér. Napjaim csak abból álltak, hogy elmentem iskolába, hazajöttem, és neteztem estig...
Barátaim nincsenek, csupán neten van 1 "barát" már jó pár éve...
Kamaszkorom eltelt azzal, hogy ültem a szobámban, és keseregtem a szar életemen, míg mások buliztak, éltek...
Engem 4 év alatt nem hívott senki sehova.
Depressziós vagyok, pánikbeteg, szociális fóbiás... és még ki tudja miféle mentális betegségeim vannak.
Van egy érettségim, és valami teljesen tőlem távol álló szakmát tanulok... mivel itt ismerem a társaimat, új helyre meg lehetetlen menni... félek az emberektől.
Talán külső szemlélőként észre sem lehet venni, hogy mennyire utálom az életem. Általában viccelődök mindenkivel, semmit sem veszek komolyan, de mégis az emberek teljesen komolyan megbántanak a szavaikkal. Miért jó ez nekik, hogy elbasszák az egész életemet...
Kb. 4 éve volt egy barátnőm, akivel társadalmi elvárásokhoz képest rossz dologra készültünk... öngyilkosság... 13-14 évesen, ám szerencsétlenségeim miatt nyilván ebből sem lett semmi. Egyszer találkoztunk, azóta se tudom, hogy gyűlöljem, vagy szeressem azt a napot... De mit érdekel engem a szerelem... attól is boldog vagyok, ha szóba áll velem valaki.
Külsőleg egyébként normálisan nézek ki (bár azt hiszem inkább a csúnya felé hajlok, ráadásul pattanásos is vagyok), de lehet hazudok, pozitív visszajelzést erről sem kaptam soha.. kitől is kaphatnék.
Most itt van előttem jó néhány dolog a munkával, és jövővel kapcsolatban.... amitől rettenetesen félek... félelmetes belegondolni, hogy új emberekkel kelljen kapcsolatba lépnem ismét, akikről jelenleg nem tudok semmit.
Ugye az iskolához semmi tehetség nem kell, hogy túléljem, de az élet egészen másról szól...
Éjszaka évek óta fantáziavilágot magam elé képzelve tudok elaludni, vagy csak egyszerűen fennmaradok egész éjszaka, és alszok másnap, hullafáradtan egész nap. Úgyse hiányzok senkinek, álmaimban pedig történhetnek jó dolgok... Hát hogy lehet ilyen nyomorult valaki?
Apám mióta eszemet tudom minden este részeg, ezért is van, hogy csak a szobámba tudok "bezárkózni". Havonta egyszer neki mindenképpen be kell rúgnia annyira, hogy anyámat kikészítse, és sírjon... Hirtelen haragú, felesleges dolgok miatt szid mindenkit, okoskodó, nem véletlen, hogy elnyomottnak érzem magam tizenvalahány éve.
Nem tudok mit kezdeni magammal már, nem tudok hova menni, nem tudok senkit aki megértene. Talán hétfőn kapom magam, elszökök valami kihalt helyre, és előbb-utóbb étel és ital hiányában... de hát még erre is gyenge vagyok.
Nem látok kiutat, nem érzem úgy, hogy bármi is változni fog a közeljövőben.
Nem sokat tudok kezdeni a tanácsokkal, véleményekkel, de valahova le kellett írnom... csak elolvassa valaki...
válasza:+ 2 fontos dolgot írnék még!
1, ne hagyd magad őrlődni, gyógyszerezni, összefoglalóan, elmélyülni a problémáidban, mert akkor valóban az életben nem fogsz kitörni ebből a helyzetből, és csak mélyebbre süllyedsz! hidd el, sokszoros tapasztalat! Tudod, egy probléma akkor válik igazán súlyossá és az életet ellehetetlenítő tényezővé, amint elkezdünk vele komolyan foglalkozni. Addig lehet csak kis zavarnak, nehezítő tényezőnek venni, de ha hagyod magad vinni az árral, kész, vége, na akkor lesz valóban kilátástalan a helyzet.
Tudod, erre orvosilag azt szokták mondani, hogy nem egy adott bajtól lesz valaki beteg, mert amíg csak úgymond itt fáj meg ott fáj, de az ember éli az életét, nincs gond. Akkor válik ez életet meghatározó tényezővé, amint rákerül a pecsét, hogy márpedig X és Y diagnózisod van, és akkor ennek megfelelően rögtön be is skatulyáztak abba a kategóriába, és az adott zavar ténylegesen elhatalmasodik rajtad, átveszi az irányító szerepet az életedben.
2, Aztán a másik dolog, hogy azért se hagyd magad, és próbálj minden nehézség ellenére is kitörni, és legalább közelíteni az általad csak álomnak tartott világodhoz a valóságban is, mert tudod egy idő után ezek a pszichés problémák bizony igen súlyos fizikai, testi problémákat, betegségeket tudnak okozni! Azt meg gondolom, végképp nem akarod (elég csak a szorongásodat nézni: próbáld meg te magad összeszedni, milyen megbetegedéseket tud okozni! de komolyan! kíváncsi lennék, hogy te miket látsz!
És akkor megint ide jutunk: sajnos vagy nem sajnos, de csakis TE vagy képes kitörni az ördögi körből, ami persze nem jelenti azt, hogy ne lenne nagyon hasznos egy pszichológussal való rendszeres kapcsolattartás!
(ha gondolod, írj privátot, én sok éve fiatalokkal foglalkozom, meglepni úgyse tudsz semmivel, ellenben hátha jól esik valakivel így a la anonime beszélni ...)
válasza:Cult of Personality:
Nem, nem, nem. Nem megyek új helyre. Nem merem visszaolvasni mit írtam, de ugyanazon a helyen maradok, ahol végigjártam a középiskolát, és megcsináltam az érettségit.
4 éve, 9. elején egy teljesen idegen helyre mentem, lakhelyemtől jó sok kilométerre, senkit sem ismertem. Az osztály mégis kiközösített minden ok nélkül. Sugárzott belőlem a félelem, a depresszió, és mivel senkinek nem beszéltem róla, így ahogy szokás középiskolában, lelkileg és fizikailag is bántottak. Mindig is magas voltam, súlyban magasságomhoz képest jó vagyok, de mégis... Majdnem 1 évig odajártam, utazgattam órákat, hogy aztán iskolában megalázzanak, kiközösítsenek. Ha hülye vagyok, már egy metrószerelvény elején csilloghatna a vérem, és nem itt irkálnám a hülyeségeimet. Aztán visszajöttem ide a lakóhelyemen lévő iskolába, ahol ismertem pár embert régebbről.
#3:
Úgy érzem önállóságra csak akkor leszek képes, ha rákényszerítenek. Én nem akarom senki halálát kívánni... de... na mindegy.
Igen, jó ötlet, csak belevágni nehéz ilyen gondolkodással, mint ami nekem van. De talán...
#8:
Nem szeretem az embereket, mindenkiben rosszat látok. Okkal, vagy ok nélkül mindegy... akkor is rossz, hogy senkiben semmi pozitívum számomra.
Nem vagyok mindig depressziós. Mindig próbálok mindent pozitívan látni, ellentétben az engem körülvevőkkel.
Elég rossz érzés, amikor 3-4 ember azzal viccelődik, hogy akkor "most 3 napig játszhatsz/gépezhetsz" (hétvégén ugye) - mintha nekem olyan jó lenne ez, de azt nem mondanák, hogy gyere el velünk sétálni vagy akármi. Bár ezek az emberek csak a lerészegedést látják jónak az életben.
#9:
Ez a problémám. Csakhogy nem könnyű kigyógyulni a mentális betegségekből. Egyedül meg főleg nem. Még ha azért sírnék, mert "elhagyott a szerelmem", megérteném, hogy ilyeneket írsz... de mindegy, érezd jól magad.
#10:
Majdnem írtam privátot, de inkább ide írom le, mert látom vannak hozzám hasonlók, akiknek talán érhet valami az a pár sor, amiket visszajelzésként kaphatok.
"élettől konkrétan miért vagy miktől félsz? munka, megélhetési bizonytalanság vagy társas kapcsolatok?"
Élet szempontjából 2 végletet látok, vagy szegényen boldogságban élek, egy emberrel, aki megérti a problémáimat, vagy gazdagon, és akkor nem kell törődnöm az emberek visszajelzéseitől.
Elkezdek beszélni valakivel, és agyamba fúródik, hogy mit gondolhat rólam, erre elkezdek hadarni, és "összeakad a nyelvem". Rossz érzés, mikor újra el kell mondanom a mondandóm a saját hibámból.
"Az öngyilkosságot meg hidd el, megbánnád utólag, ha lehetne."
Talán. De már 4-5 éve ezen rágódok, volt időm gondolkodni, hogy biztosan van-e értelme ennek a világnak. Nem csak depressziós hangulatomban gondolok erre.
"pl miért nem jársz haverokkal te is szórakozni?"
Akikkel én jóban vagyok az életben, nem úgy élnek, ahogy én azt preferálom. Na nem mondom, hogy igazodjanak hozzám, annak semmi értelme, de nem szeretem, hogy az emberek többsége csak a divatot követik, azt csinálják, amit a média diktál. Erről többet nem is írok, mert nem akarok megsérteni senkit.
Na most mivel én ezeket a dolgokat nem követem, a kommunikációban is akadályoz, nem tudok beszélni a fociról, facebookról, politikáról... persze van mindenről véleményem, csak az pont az ő véleményük ellentettje, ami a kutyát sem érdekli, így inkább kussolok. Ráadásul nem szeretek vitázni, mert feleslegesnek tartom, úgyse fog senkinek a véleménye megváltozni egy kis vitától. De ezzel nem azt mondom, hogy nekem van igazam, mert minden relatív.
"De arra kifejezetten kíváncsi lennék, h a fantáziavilágodban mi hogyan működik, hogyan néznek ki a kapcsolatok!! Ebből nem próbáltál még átvinni a real életbe valamit? Nem vagy ettől nyomorult, ne aggódj, egy színes, gazdag fantáziavilág kifejezetten hasznos is az ember életében!"
Ebben az a baj, hogy a fantáziavilágom nem igazán pozitív. Irreális baromság, könyvből vett szereplőkkel. Na meg a volt szerelmemmel.
"ezek a pszichés problémák bizony igen súlyos fizikai, testi problémákat, betegségeket tudnak okozni!"
Hát persze, nem jó dolog, ha a saját magamat ütöm ököllel, pedig nem okolom magam a dolgokért, csak megnyugtat, és addig se mozgolódok, amíg fáj...
Hogy miért nem megyek pszichológushoz? Nem merek. Nem biztos, hogy jól megtudnám fogalmazni a gondjaimat beszéd közben... Nehéz beszélni idegenekkel erről, miközben ő lát. Nem hiszem el, hogy bármi is megváltozna tőle.
Tudom, hogy csak én tudok ezen változtatni, de félek, ha rajtam múlik a könnyebb megoldást választom, és többé nem érezhetem ezeket a szörnyű érzéseket.
#12:
Lehet, hogy nem kellene két hasonló gondokkal küzdő embernek beszélgetnie, de ha akarod írd le a problémád nekem. Neten már én se tudok senkivel beszélni komoly dolgokról, ezért is írtam le ide...
Nem olvastam végig mit írtam, de remélem nem lett nagy katyvasz.
Köszönöm mindenkinek a rám fordított időt!
válasza: válasza:nem tudok segiteni, esetleg ha kell egy online beszelgeto partner en itt vagyok es szivesen beszelgetek :D
16/L
válasza:Soha ne mondd azt, hogy az életed nem ér semmit! Mindig mindennek van valami célja - még ennek a rengeteg szörnyűségnek is volt. Még pedig az, hogy erőssé váltál. Tudom, azt gondolod, nem vagy erős -sőt végtelenül gyenge vagy, de ez nem igaz. Eddig fent tudtad tartani az életedet, kitaláltál magadnak egy világot, ahol jobb létezni (ismerős...) s nem tettél magaddal semmit.
Kérlek, ne is tegyél semmit magaddal: Őrizd meg az életedet, hiszen még túl fiatal vagy ahhoz hogy úgy gondold, nem bírod már. És tudod, előtted az élet. Bármilyen módon el tudsz szakadni abból a béklyóból, ami jelenleg körülvesz. Az iszákos apád, a bunkó osztálytársak, a számkivetettség s az üresség érzése. A világ hatalmas, rengeteg ember lakja- s bárhol új életet kezdhetsz! Ahol bárkivel találkozhatsz, s ez a bárki olyat adhat neked, amit eddig nem túl gyakran kaptál: Örömöt. Mert te is megérdemled, s talán sokkal jobban, mint a legtöbb ember. Ennyi szenvedésen keresztülmenni -hát emelem a kalapom előtted.
Nem mondom, hogy menj társaságba, edzeni stb, mert nekem is mindig ezt mondogatják, de tudom, hogy milyen érzés és csak azt szeretnéd hogy egyedül legyél és inkább ne is létezz. Nem szabad ilyet gondolni. Menj csak sétálni, zenéiddel a füledben, élvezd a szelet élvezd a napsütést. Vegyél magadnak egy üdítőt vagy egy csokit a boltban, ülj ki egy padra és ne törődj senkivel és semmivel. Én is ilyet szoktam. Írd le a gondolataidat, esetleg vesd papírra az éjszakai fantáziavilágodat, alkoss szereplőket a világban, ruházd fel őket a saját magad által birtokolt/vágyott tulajdonságokkal. Melyeket te megkaptál vagy épp nem kaptál meg a világtól. Olvass könyveket, nézz jó filmeket - nagyon sokat tudok ajánlani, melyek rólad szólnak.
Igazán átérzem a helyzetedet- engem is ölt öl és ölni fog a magány, de soha nem adom fel az életem, mert SENKI ÉS SEMMI NEM ÉR ANNYIT! Ja és egy nap biztosan jó lesz. Amíg nem jó, addig még nem lehet vége.
Nagyon jó lenne veled megismerkedni, sokat tudnánk beszélgetni szerintem. Én is csak egy netes "barát" tudok lenni, de úgy érzem, nagyon hasonlítasz rám belülről, ami elég ritka dolog. Írj, ha szeretnél, szívesen veszem.
20f
válasza:Elolvastam. A többi választ nem, mert van pár hosszú, és most nincs kedvem olvasni, mert mindenki jön a tanácsaival, amik legtöbbször jók is, de ezeket én is kaptam, szóval tudom mik.
Na szeretném ha írnál nekem. Nem biztos, de talán tudok segíteni. Megpróbálom és minden erőmmel azon leszek, feltéve, ha hagyod:)
Most nem fogok semmilyen tanácsot adni, mert tudom hogy elolvasod, de képtelen leszel úgy dönteni, hogy megfogadod. Tudom, mert én már végigcsináltam ezt.
Szóval írj!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!