Szerintetek van értelme az életemnek?

Az a nagyon rossz dolog, hogy viszonylag normális az életem és a depressziómat nem mutatom ki csak akkor kapok kisebb rohamot, ha látok olyan ismerőst, akiről tudom, hogy drogos (azzal foglalkozott és még verekedett is, sőt van egy olyan féreg a faluban aki vasalóval verte agyon a főnökét és még 15 év után hősként fogadták a sz**házit szabadulása után és még szeretőt is szerzett magának)és már családja is van sőt a csalást és a gonoszságot folytatja. Én viszont rendesen élek és mégsem adatik meg egy normális kapcsolat, vagy élet számomra és ez csak fokozódik, ahogy feljebb jutok a ranglétrán. Egyre tisztábban látom a világot és rájöttem, hogy inkább azok boldogok, akik hazugságban és gonoszságban élnek míg én még csókot sem kaptam vagy egy ******** szál virágot, valamint elismerést egy-egy munkámra csak egy vállon veregetést, hogy jól végezted. Írtam is egy naplót 5 éven át, mert akkortól kezdtem átlátni a világon és így visszaolvasva nagyon is igazam volt benne. Tegnap viszont kínomban elégettem a rezsóban, mert eszembe jutott ha ezt valaki elolvassa lehet, hogy ő is negatív gondolkodásúvá válik. Visszatérve a kapcsolatokra: nem egy hisztis tipikus pláza cica vagyok, aki kikent kifent facebook hajhász, hanem egy átlagos ember akiről ki nem derülne, hogy milyen szörnyű gondolatai vannak. Olyan vagyok akivel talán már bárki találkozott csak nem vette észre. Egyszer viszont volt olyan eset is, hogy szépen megkértem valakit, hogy igazítson útba, mert eltévedtem egy túrán (a többiek sz**ban hagytak) és mit kaptam: kérdezgesd a jó édes anyádat. Na az ilyen dolgokon bosszantom fel magam. Egyszer nem is olyan régen két féreg akart helybenhagyni, pedig soha nem adtam rá okot (senkivel nem beszélek, de azok olyanokat állítottak rólam, hogy még az igazgató is behívatott) ilyeneket találtak ki, hogy anyázom őket, meg betörtem az orrát valakinek közbe meg neki ment részegen az automatának iskolaidő alatt és én még a közelében sem voltam. Most mondja meg valaki, hogy miért kötnek belém folyton, ha nem is szólalok meg és olyan emberek ezek, akikhez az életben közöm sem volt és még idegenek is. Nem vagyok egy pszichológiai eset, hanem csak normálisan élek és megláttam talán az igazságot.