Mennyiben hibás egy ember abban, hogy egész életében egyedül-magányosan él?

A kérdésed nagyon általános, azaz nem konkrét, így nehéz válaszolni/választ adni.

Mit jelent az,hogy hibás? (kinek hibás? testi fogyatékra gondolsz esetleg)

Mit jelent az,hogy egyedül él? ( kb. 8 milliárd ember van a földön)

Nézd Pl. egy Pap, szerintem egyáltalán nem hibás azért mert egyedül-magányosan él,ha egyáltalán nevezhetjük az ő életét egyedül.magányos néven.

Először is szögezzük le, a hit egy szó a tudatlanságra. Sosem értettem, hogy hogyan lehet egy olyan emberszerű mindenhatóban hinni akit még sosem láttunk mert mindig csak bújkál...

Hogy mennyiben hibás egy ember abban, hogy egész életében egyedül-magányosan él? Szerintem ez relatív. Lehet valaki kibírhatatlansága, vele született tulajdonsága, kinézete miatt is magányos. Nyilván van amiről ő tehet és van amiről nem. De, hogy valaki csak a saját maga hibájából legyen egyedül olyan nincs. Én szerintem elég torz a társadalom ahhoz, hogy a jó emberek, kik tényleg szeretetet és odafigyelést érdemelnek, hosszú éveket magányosan töltsenek pár vagy barátok nélkül. Éppen elérte a világ azt a fajta önimádó szintet, hogy mindenki csak saját magával foglalkozzon, kevés az olyan ember ki hátsó szándék nélkül szívesen és őszintén segít a másiknak. De nem is kifizetődő, hiszen nem is becsüli meg senki a jót. De persze mindenki azt mondja, hogy az ideális pár számomra legyen kedves, lehessen vele beszélgetni, stb... De érdekes módon mikor egy fiatal életébe belép egy ilyen ember akkor nem foglalkozik vele, esetleg kihasználja majd lepattintja. Utána jön a nyafogás, hogy sose talál magának egy rendes társat... És az a szomorú, hogy ennél már csak rosszabb lesz a helyzet. Szóval lehet hibás az ember abban, hogy magányos, de sosem csak az ő hibája.

22/f

Mindenki hibákkal él(hibákat kap) az életben,ezeknek a természete és nagysága is különböző.Nyílván aki óriási hibákkal rendelkezik,vagy túl sok van neki az magányos marad,közelebb kerül a halálhoz,ez természetes szelektáció hogy az utód már ne éljen hasonlóképpen.

Én mint 27 éves ember aki nagyjából 11 éve magányos vagyok

ezt gondolom.Nekem sok egyéb hibám van amik nem aprók,ezért nem lehetek boldog.Ráadásul a velem született dolgaimon változtatni sem tudok,egyedül a személyiségemen,gondolkodásomon és a külsőmön ALAKÍTHATOK valamennyit.De közel sem biztos hogy elég lesz a befektetett energia.

"Hitem van a jegyesemben, hogy mellettem marad, szeret és tisztel, mint az elmúlt 8 évben."

Ez nyilván tudatlanság...

ON:

Hozzászóló, a hozzáálláson kellene változtatnod.

"Ha nem tetszik a szituáció, amiben éppen vagy, TE vagy az egyetlen, aki ezen változtathat!" /Wiz Khalifa/

Szóval szerintem teljes egészében. Kivéve, ha valaki alapból így akar élni, hiszen akkor nincs hiba.

Hibás??

Senki nincs egyedül. Ha valamilyen hibája van is, biztos talál valakit aki azt elfogadja. Legfeljebb nem azonnal. van aki 20 évesen talál magának életre szóló társat vagy korábban, van akinek ez 40 vagy 60 évesen sikerül. Megint mások nem is életre szóló , hanem pár éves-hónapos-órás társakra vágynak. nekik az a jó.

Az egyetlen hiba az ha nem akar maga mellé senkit. Viszont akkor neki egyedül jó. Így a kérdés okafogyottá válik, a hiba megszűnik hiba lenni.