Mi a véleményetek a szociális fóbiásokról? Sajnáljátok őket, lenézitek, levegőnek nézitek. Átérzitek a helyzetüket?

Én legszívesebben segítenék rajtuk, felkarolnám őket, mert szerintem ők azok, akiket a most divatos keménykedés, agresszivitás tett olyanná, amilyenek.

Egyébként valami szociális gondom nekem is lehet, bár kiveszem a részem a társadalomban, de sokszor érzem úgy, hogy ember undorom van.

Nekem fejlett empátiás képességem van és van pszichológiai érzékem is.Hamar felmérem az emberek reakcióit.Tehát nem maradok érzéketlen a szorongásuk iránt.Tapintatosan viselkedem a félénk emberekkel.Ha látom, hogy már betegesen félénk, visszahúzódó, akkor kedvesebb próbálok vele lenni, mint az átlaggal,biztatóan kommunikálni vele.

Volt találkozásom például óvodai munkám során ilyen fóbiás kislánnyal(dajkaként dolgoztam közmunkán..).A kislány mindig elkülönült mindenkitől, pedig szép, okos, kedves lányka volt.Láttam, hogy vágyna többiek közé, csak fél.A pszichológiát tanult óvónők nem törődtek vele, én viszont amikor csak tehettem, odamentem hozzá, szóba elegyedtünk, barátok lettünk :)Aztán közös erővel kibővítettük a kis baráti csapatot.Egyik legkedvesebb emlékem onnan...

a legtöbb ember ezt nehezen érti meg, pláne akik nem mentek keresztül hasonló félelmeken.És az is probléma, hogy a kívülállók tévesen azt hihetik, azért kerülöd őket, mert nem vagy kíváncsi rájuk, nagyképű vagy, stb..

Én is hasonló természetű vagyok, bár én nem ilyen mértékben ahogy te leírtad magad. "Szociális fóbiás", így még igazából nem is halottam ezt.:)

Nem írtad hány éves vagy, de gondolom még suliba jársz. A fiatalok között mindig lesznek, akik probálnak kikezdeni, énse beszéltem sokat sőt középsuliba nagyon vissza húzódó voltam...de ha belém kötöttek mindig határozottan léptem fel, onnantól kezdve nem volt probléma. Az hogy elkerülnek igazából azért van, mert ha közeledni probálnak feléd kínosnak érzik, ha nem vagy elég kommunikatív és ezt nekik kellen kompenzálni. Én ezt úgy probálom megoldani, hogy mindig vissza kérdezek, ha nem is tudsz mit hozzá tenni a témához vagy úgy megnyílni ahogy szeretnél majd akivel beszélsz megteszi helyetted és utánna már neked is könnyebb lesz. Magamból ki indulva átérzem a dolgot és drukkolok hogy tudj ezen változtatni.:)

Közelről ismerem ezt az állapotot, ugyanis nekem is volt benne részem, elég súlyosan és elég sokáig. Emiatt sokszor többet felfogok az átlaghoz képest abból, hogy egyesek miért beszélnek keveset, miért kerülik mások társaságát, miért viselkednek esetleg udvariatlanul.

Általában a lelki defektussal élő emberekből úgy látom többet felfogok. De talán mindenkiből. Nem feltételezek minden viselkedés mögött tudatosságot. Ez sokak hibája pedig. Megtanultam, hogy a félelemnek, rettegésnek iszonyatos ereje van. Emberéleteket torzíthat el, viselkedést, személyiséget terel a szabad akarattal teljesen ellentétes irányba. Aki felébred, csak néz nagyot hogy hoppá, eddig mi a phasst csináltam.

De szerencsések akiknek megadatik hogy felébredjenek. Én nagyon szeretnék ehhez az "ébredéshez" sokakat hozzásegíteni, mert egyrészt ez is a dolgunk a világban, másrészt tanulni lehet belőle, harmadrészt személy szerint élveznék egy ilyen fight club szerűséget.

Amit viszont megvetek, utálok, lenézek az a pátyolgatás és a hamis felsőbbrendűségi tudat ébresztgetése a szociális fóbiás emberekben. Nem, nem vagytok semmivel se jobbak, és nem azért ért titeket ez a nyomor mert ti vagytok a jók és a világ a rossz. Aki ezt a gondolatot élteti magában a saját rosszullétét terjeszti további hosszú évekre, aki másokban ülteti el, az meg másokét. Sokszor kérdezték már tőlem itt is, hogy mi az amivel ugymond kigyógyultam, de nem hiszem hogy bárki egy szavamat is átgondolta volna. Valahogy oda kéne menni az embereket és megrázni őket! Mint Krisztus a vargát. Ébresztő!!