Nagyon elegem van a semmirevaló, rohadt, céltalan életemből, minek születtem meg egyáltalán?

Rift online.

Én középsulis koromban egy FPS-sel játszottam rengeteget. A neten rengeteg haverom lett, egész nap velük gameltem, waroztunk, minden, egy idő után pedig versenyekre is jártunk, ott pedig senki nem a jóképűséged miatt tisztel, hanem a játék tudásod miatt. Aztán az élet úgy hozta, hogy azok a barátságok most, 14 évvel később is megmaradtak, és kifejezetten mélyek, szemben a főiskolán vagy munkahelyeken kötöttekkel, amiknek pár év után vége.

Most ez van, de ez változhat! Ez csak rajtad múlik. Ha egy társaság tagja akarsz lenni, akkor abba neked is bele kell rakni valamit. Te is mondj valami jó sztorit, nevettesd meg őket, segíts valakinek. Ha kapni akarsz, először neked kell adni.

A helyes pofi az egy dolog, hidd el, pláne egy férfinél. Egy nőnél sokkal fontosabb, hogy csinos legyen.

30 felé a nők nem jóképű pasikat keresnek, hanem egy olyan férfi, akiben maximálisan megbízhatnak, aki nem hagyja el családját és anyagi biztonságot teremt.

A te dolgod addig, hogy igenis tanulj, motiváljon, hogy jó suliba vegyenek fel, mert nagyobb valószínűséggel lesz jó munkád. Ha lesz elég pénzed, könnyebb lesz a dolgod, kiépítesz egy egzisztenciát, ami hozz magával a jó dolgokat és a további lehetőségeket.

A lényeg, hogy ehhez meglózni kell!!!!

Az első és legfontosabb, hogy nem hiszel magadban, ezen sürgősen változtatni kell.

A második, ne akarj megfelelni a többieknek. Légy Önmagad.

a harmadik, talán kellene egy bobbyt választani és azon belül keresni barátokat, vagy olyan személyeket, akik hasonlóan gondolkodnak mint te.

Ebben a mai,kétszínű önző undorító társadalomban az ember csakis magára számíthat.

Tudod,nekem voltak "barátaim" de egytől egyig,amikor segítség kellett,elfordultak tőlem,szartak a fejemre,ezen kívül mindig csakis én kerestem őket. Aztán mondtam magamban,hogy ebből elég. Megszakítottam velük a kapcsolatot,elkezdtem neten haverkodni,ott is ugyanez fogadott. Még a neten,az elkeseredett magányos emberek sem kerestek,akikkel megismerkedtem,ott is mindig csak én kezdeményeztem. Ebből is elég volt. Most egyedül vagyok,na és akkor mi van? Lefoglalom magam,iskolába mondjuk rühellek járni,ott is látni kell az emberek ocsmány pofáját,de ez van. Már csak 1 évem van hátra.

Szóval a lényeg ebben az idézetben van,ami nem mellesleg a kedvenc idézetem:

"

Tudjad, szíved és eszméleted minden erejével tudjad, hogy válságos pillanatokban senkire nem lehet számítani. Nincs rokon, barát, kedves, akit igazán ismersz; a nagy pillanatban mindenki eldobja az álarcot, megmutatja a nyers önzést, s te egyedül maradsz, mikor legnagyobb szükséged lenne arra, hogy melletted álljon valaki, s egy jó szóval, biztató tekintettel segítsen. Többet nem is vársz senkitől; de ezt sem kapod a veszélyben. Élj nyájasan és türelmesen az emberek között, de ne bízzál senkinek segítségében. Neveld magad magányossá és erőssé. Tudjad, hogy soha, senki nem segít. S ne sopánkodj ezen. Ember vagy, tehát nem várhatsz semmit az emberektől; s ez a természetes."

Márai Sándor

LeftBehind:

Mivel én igazat adok az idézetnek,abban is egyetértek hogy nincs értelme az életnek. Öngyilkos nem leszek,de azért nem lenne rossz ha egyik nap nem kelnék fel többet.

Jó neked,ha vannak barátaid,valamint szerelmed. Nekem nincs egyik sem.