Hogyan törődjek bele, hogy magányos leszek valószínűleg örökre?

Nem bírnak engem elfogadni az emberek, egyre jobban csak elfordulnak tőlem meg minden. Persze azt senki nem mondja el, mi baja van velem. Lehet csak úgy jön, valami mindig azt súgja nekik, hogy velem nehogy barátkozzanak.

Nagyon úgy néz ki, nekem ez a magányos sors jutott, emberekhez nem értek, nem tudok kialakítani semmilyen kapcsolatot senkivel, maximum csak azt tudom elérni, hogy kerüljenek, utáljanak. Nincsenek haverjaim, barátaim, barátnőm, semmi ilyesmi. Lassan el kell kezdenem beletörődni a magányba, az örökös, életem végééig tartó magányba, de hogyan? Mert rossz látni, hogy mindenki milyen boldog a társaságával, én meg csak magamra számíthatok és mindig egyedül vagyok.