Van itt valaki, aki huszonévesen is magányos és lenne kedve levelezni?

Nagyon kevés ember vesz körül, kevés barátom van és úgy érzem, senkinek nem vagyok fontos. Persze ezt csak érzem és tudom, hogy néha csak magába beszél az ember dolgokat, de nem tudom, mi a valóság. Mindig is voltak problémáim a kapcsolatteremtéssel, pedig nyitott vagyok és barátkozós, szeretek beszélgetni. De valahogy mégsem sikerült igazi barátságokat kialakítani, amiben én vagyok az első valakinek, mindig csak a második, vagy a harmadik...tudom, hogy az én készülékemben van a hiba, de nem tudom, mit csináljak ezzel. Nagyon gáznak érzem, hogy még 20+ évesen is itt tartok. Nem akarok egész életemben magányos lenni és fáj, amikor napokon keresztül alig beszélek emberekkel, mert nekem ennél sokkal többre van igényem. Most az egyetemen új csoportba fogok kerülni és ideges vagyok, hogy sikerülni fog e olyan embereket találni ott, akikkel ki fogok tudni alakítani valamilyen barátságot...hisz volt már arra példa, hogy nem sikerült. Ettől eléggé félek, nem akarok a suliban is magányos lenni.