Mitől lehet hogy érzéketlen vagyok nem tudok szeretni?

Azért nem tudsz szeretni, mert túl sok mindenkit elvesztettél és fiatal korodban kezdődött... ez egy én-védő mechanizmus. Normális ilyen esetben. Ha belegondolsz működik is, hisz megóv az ilyen jellegű fájdalomtól.. az más kérdés, hogy az érzelmek helyén üresség van és az sem jó..

Hasonló volt nekem is... az én életembe jött valaki, akihez nagyon kötődtem egy idő után (kolléga, barát, később társ) és ösztönösen kialakultak az érzelmeim. Nem a szerelemre gondolok itt, hanem a szeretetre..

De az is sokat segíthet, ha megérted az érzelmek funkcióját. Vannak könyvek, amik jól leírják, bár sajnos nem emlékszem címre.:(

Ami először lejött az írásodból, az az, hogy nem is vagy érzéketlen. Félre ne érts, megértettem amiket írtál, de már az a tény, hogy ezzel foglalkozol és ahogy te is mondtad "szeretnék szeretni", tehát vágyódsz rá, már egy érzés, már most szeretnéd, ha szerethetnél, úgyhogy már el is kezdted ezzel az írásoddal kibontakoztatni a szeretetedet:) Igazuk van az elöttem szóloknak abban, hogy ez egyfajta védelem a lelkednek, ami mindenkiben megvan, persze ez mindenkinél változó, hogy mennyire és miért alakul ki, de ettől még van benned szeretet, tudsz szeretni, csak jelenleg még nem mersz. Hidd el, amikor azt mondom, hogy a szeretet mindíg, de mindíg utat tör magának, akárhogy is legyen jelenleg, biztos, hogy egy napon egy esemény hatására, egy tárgy miatt, de legfőképpen egy vagy több személy miatt fel fog törni az amúgy már olvadó jég és elfogja önteni a lelkedet a szeretet:)

Véleményem szerint belekezdhetnél valamilyen hobbiba, leginkább olyanba, amiben alkotni kell, így könyebben ki tudod adni magadból az érzéseidet, jobban felszínre tudod hozni őket és persze a siker élmény sem utolsó érv;) Én speciel rajzolni szoktam, de egyre inkább úgy érzem, hogy több, mint hobbi

Remélem azért tudtam valamelyest segíteni:)

addig jo amig nem leszel szerelmes

kicsinálja az ember lelkét a szerelem :(

Nos ennek több oka lehet.

Ha sok szeretted elvesztetted, ez egy "remek" indok arra, hogy nehezen kötődj társaidhoz. Önvédelem lényegében eme tartózkodás, mert valójában félsz szeretni. Tartasz attól, hogy azt akit megszeretsz, más, hozzád közelállóhoz hasonlóan elveszíted. Azt a fájdalmat pedig nem szeretnéd ismét átélni.

A másik, amiért a szeretet problémás, az a bizalom. Természetesen a tragédiák is éppúgy okozhatják ezt, mint azok, akik kijátszanak, kihasználnak téged.

Ezen idővel túl fogsz lépni (jó eséllyel), csak idő kell hozzá, és számodra megfelelő társaság. Vagy nyugalom, hogy átgondold a helyzetet. Én nem igen kötődöm komolyan senkihez, sok emberrel jól kijövök, de valahogy nem mondanám azt, hogy szeretem őket. Inkább úgy, hogy jó a társaságukban lenni. És ez egy remek dolog a szeretet felé, mint első lépés. Utána minden jön magától.

A múltra viszont nem érdemes vissza tekinteni, mert felszakítja a sebeket, feleslegesen, és azon egyébként sem változtathatsz. Te csak a jelenben élhetsz, nem a múltban, a jövő pedig a jelentől függ, attól, hogy most mit teszel le.

Szerintem próbálj előre nézni, és megtalálni a jót abban, ami téged körül vesz, vagy azokban, akik körül vesznek. Itt ugyanis a te látásmódod a döntő. Mert mindenben van jó és rossz, tőled függ, mit veszel észre, melyikkel foglalkozol, a lehetőség mindig adott.