Vannak a társadalomban teljesen magányos emberek, akinek nincsenek barátai, szerelme, de még csak egy jobb haverja se?

Aki igazán akar magának egy barátot például, akár neten keresztül is beszélgethet vele vagy valami.

Nekem sincs túl sok barátom, bár régen volt de hosszú leírnom az okát hogy mitől változott ez a helyzet. Otthon ülő lettem, bulizni nem igazán szeretek eljárni, nem az én világom, de ettől független munkahelyemen például mindenkivel elvagyok és elhülyéskedünk, meg neten is van 2-3 barátom akikkel majdnem napi szinten beszélünk.

de ismerek olyan embert is aki nem csinál semmit, nem dolgozik, nem jár el sehová, maximum a kisboltba ami 2 utcával van arrébb neki és ennyi. Én is csak onnan ismerem hogy egyik munkatársam alsó szomszédja a csávó és ennyi.

A srácot a rokonai tartják el, akik gazdagok, időnként 2-3 havonta meglátogatják 1 hétvégére és ennyi.

Ő egyfolytában az sz. gép előtt ül és wowozik meg a hasonló dolgokat nyomja, 26 éves lesz lassan,d e barátnője nem is volt neki, pedig nem egy rossz vágású emberről van szó, azonkívül hogy elhanyagolja magát, mert ha adna magára döglenének utána a nők. És ezt sokan mondják róla hogy a vágy benne van de az élettel való hozzá állása miatt nem kell senkinek. Az hogy Ausztriában élő rokonai tartják el az csak egy dolog, de az sem fog örökké tartani ám. És minél később vág bele az életbe annál nehezebb lesz neki.

A gyerekkori haverom is szintén ilyen lett, vele is már 1 éve nem beszéltem, pontosan ezért, mert amint elvégezte a sulit és rájött hogy milyen jó neki az hogy a milliomos apja pénzeli őket, így értelemszerűen nem ment dolgozni. Ő is egész nap csak ül, vagy a TV-t nézi vagy az sz.gépen játszik havonta egyszer hajlandó elvégezni a házimunkát és ennyi. Őt is régebben amikor még aktívabb voltam hívtam folyton olyan programokra amiről tudtam hogy érdekelné, de sosem jött el. Persze sok közös ismerősünk van, akikkel már én sem tartom úgy a kapcsolatot, de időnként tőlem kérdezik hogy mi van már vele, mert már hónapok óta nem tudnak róla semmit, neki nincs semmi a fejével az is biztos.

Viszont ismerek egy olyan srácot pontosabban az egyik munkatársam fiát aki 23 évesen semmi barátja nincs, ő róla igaz van papír hogy nem éppen legjobb az idegrendszere meg időnként bekattan, de ő sem az a magányos fajta mert igaz nem jár el sehová emberek közé, de neki például van barátnője akivel szeretik egymást már 3 éve, a csaj meg teljesen normális, a csajnak sok barátja van, el is jár velük, de ő hű a barátjához és kitart mellette, pedig nem egy gazdag családról van szó, mert a srácnak is hamarosan dolgoznia kellene, de a betegsége miatt csak kimondottan olyan munkahelye lehet ahol ilyen és hasonló betegségű emberek dolgoznak de oda csak akkor veszik fel ha üresedés van, és már másfél éve erre vár.

Tehát teljesen magányos ember nincs. Én is azt hittem hogy az vagyok, de mégis munkahelyemen például jól elvagyok emberek közt.