Miért gyűlölöm magam ennyire? Mindenki mondja hogy semmi okom rá, de mégis. Egyszerűen utálok tükörbe nézni, anyámékkal sem vagyok olyan kapcsolatban.

Ha már nem vagdosod magad, az egy lépés jó irányba. Próbáld magadat elfogadni elsősorban, nézd meg magad úgy, mintha idegent próbálnál végig mustrálni. Biztos találsz valamit magadon, ami eltér az átlagtól. Például nagyon szép a hajad, különleges színű a szemed, vékony a nyakad, keskeny a csuklód, finomak az ujjaid stb. Ha találsz ilyent, és miért ne találnál, akkor próbáld egy kicsit hangsúlyosabbá tenni. Ha már magaddal megbékélsz egy kicsit, nem ül ki undor/életuntság az arcodra, másképp viszonyulnak majd hozzád. Barátnőt is találsz így, vele megbeszélhetsz több dolgot, tanulhattok, sétálhattok együtt. Vegyél részt a házimunkában, az is eltérít egy kicsit a negatív gondolatoktól. A folyamat nem egyik napról a másikra megy, idő kell hozzá. De kezdd el, még ma. Sok sikert.

Régen én is utáltam magam valamiért, nem volt kedvem élni sem, sokszor gondoltam az öngyilkosságra is. Utáltam az embereket, mert mindenhol csak a gonoszságot láttam, velem is ilyenek voltak. Én a zenébe menekültem, utána meg a hithez.

Régen én is arra gondoltam,hogy de jó lenne eltűnni de konkrétan öngyilkosságra nem gondoltam. Nem voltak igazi barátaim és ráadásul buliba szerettem járni mivel sok volt ott a dohányos és az alkohol volt a középpontban. Akkor szoktam rá a sportra és az olvasásra. Végül a suliban csak lett egy barátom (mindketten a One Piece nevű animét néztük) és attól kezdve más társaságokban is kezdtem meg-meg jelenni. Beilleszkedni sosem tudtam igazán de legalább lett egy haveri köröm ahol jól érzem magam. Neked is ilyesmit javaslok:új hobbi/sport.

http://www.youtube.com/watch?v=EKIl0o_KBio