Mivel vigasztaljátok magatokat mikor minden kilátástalannak tűnik?

Elgondolkozom: Élek és szabad vagyok, mint egy madár. Azt csinálok, amit csak akarok.

Valahogy ez egy picit megnyugtat. :)

Lefogytam, nem tudok enni, ha mégis, állandó fájdalmaim vannak tőle (három doki nem tud mit kezdeni vele), ez már érződik a kapcsolatomon is (a barátom szemében látom az... hát undort, mikor rám néz)... és minden nappal csak rosszabb.

Minek vigasztaljam magam, ebből nincs kiút... hetek/hónapok kérdése és bele fogok halni. De már várom, legalább elmúlik az állandó szenvedés.

Alvás az jó, meg a sütés is kikapcsol. Meg a könyvek, arra az időre elfelejtem a görcsöket.

lehet nevetni fogsz de kezdeményezz kommunikáciot más veled utazo emberekkel jármüveken.

én csináltam ezt a módszert,és a nehéz szakaszokon az új ismeretségek segitettek

Társasági és magánéletem a padlón van. De úgy érzem most kezdek rájönni 17évesen (mindjárt végzek és felnőttkor, ennyi emberrel se fogok találkozni mint most...) hogy ha folytatom ezt a depidolgot még jobban szét fogok csúszni lelkileg, és akkor már a legjobb barátom se tud kihúzni, most se könnyen megy.. Ebből kifolyólag elsősorban rámehet a lelki egészségem, a pénzem(képes vagyok szerre[nem kell injekciós tűre gondolni csak mariska:D] költeni), a kapcsolatom a családommal.

És ezek a dolgok végigfutottak az agyamon, és megijedtem..

Most vannak kő kemény elhatározásaim a jövővel kapcsolatba, végzek, elmegyek dolgozni közben megtanulok angolul addig lesz szakmai tapasztalat is és kiköltözök Angliába dolgozni.

Úgy vagyok képes pozitívan gondolkodni (bár nem mindig van ez így..) hogy a szemem előtt van a jövőm, és nem szabad elpazarolni az IDŐT depresszióra, muszáj felállni és áttekinteni a rossz dolgokon, ha már nem lehet mit tenni ellene, bármennyire is nehéz a saját életedet te írod, és később te éled meg, ha depressziós leszel bánni fogod az időszakot amikor még nem volt késő.

Egyik haveromnak az édesanyja senkivel se osztotta meg a problémáit, ráadásul jöttek még, de ő nem volt képes megnyílni senkinek, mindig magába folytatta a gondjait (ezért fontos hogy legyen valaki akivel el tudsz beszélgetni dolgokról komolyan), egy idő után ilyen túlfeszültségű kisebb idegrohamai voltak (elkapta az ideg kicsit..), teljesen csőd volt az élete annak ellenére hogy mindig jó volt velünk (egy nagyobb társaság) és általában az emberekkel sem volt kétszínű, elutasító.

Egyszer jött a hír hogy idegösszeroppanással és tudathasadással(idegösszeroppanással jár elvileg) vitték kórházba. Bementem hozzá pár alkalommal, ott mesélte el ezeket a dolgokat.

Rá másnap reggelre elment.. Elmesélte a fél életét mielőtt meghalt, és biztosan állította hogy a depresszió miatt jutott el a kórházig, és nem értette miért nem volt benne annyi erő a dolgok kezdetén hogy kiálljon saját magáért. :(

A jövő legyen előtted, mindig próbáld a gondolataidat pozitív irányba terelni, még ha eszedbe is jutott a negatív, mert egy kis idő után ez könnyebb lesz, úgymond "rááll" az agyad a pozitív gondolkodásra és hát na.. Könnyebb kimászni egy gödörből mint egy kútból. :)

Ha gondolod majd írhatsz.

Sok szerencsét hozzá és fel a fejjel, bízok benned bárki is legyél :D :)

Üdv, egy együtt érző lélek >.< :D